Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Papp Imre: Erkölcs és vallás viszonyának problematikája
A NEMZETKÖZI IGAZSÁGOSSÁG 371 tovább nem felel meg — ez megszüntetne minden kölcsönös bizalmat az államok között ; így a természet rendje alapjában omlik össze, a népeket és nemzeteket áthidalhatatlan és mérhetetlen mélységek választanák el».1 A törvények és tételek változatlanságát hirdető természetjogi felfogásnak legnagyobb jelentősége, hogy biztosítja a közjó konkrét megvalósításához, a népek együttműködéséhez szükséges kölcsönös bizalmat, amelynek alapja nem lehet más, mint a mindenkit egyformán kötelező változatlan normák elfogadása. Viszont, ha hirdetjük is a természeti törvény változatlanságát, jól tudjuk, hogy vannak olyan tételek, amelyek nem közvetlenül folynak a természettörvényből, hanem csak közelebbi meghatározásait alkotják a jogrendezés anyagának. Ezeknek a tételeknek csak emberi értékük van. (1—II. 95, 2.) A nemzetközi élet pozitív jogát nagyrészt ezek a változásoknak kitett másodlagos tételek alkotják, de ha valamikor létrejön az az intézmény, mely békés úton tudja biztosítani a szerződések revízióját, a pozitív úton létrejött rend alkalmazását a változó élethez, az csak a keresztény természetjogi felfogás alapján állhat. A nemzetközi igazságosságnak helyes értelemben felfogott dinamizmusát csak a keresztény természetjogi tanítás tudja biztosítani, amely a jog alapvetését az ember fölött álló rendben keresi. Minden helyes és igazságos változtatás csak annak a belátásnak a nyomán történhetik, hogy bár az igazságosság nagyrészt jogszerűség, de még inkább a jog fölött álló és azt irányító eszme. S a jog nem veszíti el alakító erejét és kötelező érvényét akkor sem, ha nem felel meg neki többé a valóság. Sőt, az élet azt mutatja, hogy a megtagadott és megsértett természetjog ilyenkor annál nagyobb erővel jelentkezik és követeli érvényesülését. A népeket tekinthetjük pusztán ösztönös erőktől egybeterelt alakulatoknak, de ebben az esetben köztük nem is beszélhetünk jogról vagy törvényről, csak nyers erőszakról. Megláthatjuk azonban életükben a szellem jelentkezését : az értelmet és szabadságot is. Az igazságosság követelményeként annyit hangoztatott újjárendezést ebben az esetben a pozitív jog sohasem valósíthatja meg, hiszen éppen az hiányzik belőle, amit megvalósítani kellene. Igazságos újjárendezést csak a természetjog alapján lehet végrehajtani és a megújulás szellemét csak az erkölcs adhatja. A jog csak az erkölcsből újjulhat meg és most azért olyan sívár a helyzet, mert a jogpozitivizmus éppen az erkölcsöt ölte ki. Viszont a nemzetközi jog területén bizonyos szempontból kedvezőbb a helyzet, mint a jog más területein, mert a nemzetközi jog az igazságosság követelményének hangoztatásával sok etikai tartalmat mentett át a múltból. Ezeknek a követelményeknek az igazságosság nevében való érvényesülése megújulást hozhat az egész pozitivista jogi gondolkodás számára.® Akármennyire eleven is az igény a megújulásra, igazi újjáéledés csak az 1 2 1 Summi Pontificatus, 39. o. — A pápának ezt a tanítását kiegészíti az 1939. és 1941. év karácsonyán mondott beszédének harmadik, ill. negyedik pontjában kifejezett kívánság, hogy olyan intézményt kell alkotni, «amely egyrészt garantálja az egyezmények őszinte végrehajtását, másrészt a jog és méltányosság elvei szerint elősegíti azok megfelelő revízióját». 2 Berber : i. m. 165. o. 24*
