Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Papp Imre: Erkölcs és vallás viszonyának problematikája
A NEMZETKÖZI IGAZSÁGOSSÁG 367 tikai feltételei vannak. A nemzetközi igazságosságnak gazdasági, szociális vonatkozásai szükségképpen felvetik az igazságosság politikai téren való érvényesülésének szükségességét. Hogy milyen formában valósuljon ez meg, és az egyetemes közjó akarása milyen politikai szerkezetet adjon a nemzetek felett álló közösségnek, arra nem találunk közvetlen feleletet a nemzetközi törvényes igazságosság eszméjében. A középkori keresztény felfogás a nemzeteket is átölelő egység gondolatának teológiai alapot adott. Szent Tamás is a szentágostoni hagyomány örökségéből merítve vallotta a «respublica sub Deo* eszméjét, mint a keresztény népeket összefogó egységet.1 Szerinte, amint az uralkodó az államban befelé Isten képmását hivatott hordozni, ugyanígy Isten eszméje a nemzetek közötti kapcsolatok világában is a legnagyobb rendező erő.1 2 A népek harmonikus együttműködésének, a békének megvalósítását a szeretet művének tartotta, mert a béke a szeretet gyümölcse. (II—II. 29, 3.)3 Ezekben a kérdésekben megmaradt a hagyomány tanítása mellett, és a népek közösségének a természet rendjében is kétségtelenül meglevő alapjait nem vette vizsgálat alá. Viszont, hogy az általa is felhasznált arisztoteleszi bölcselet milyen termékeny gondolatokat tud szolgáltatni ennek a problémának a megoldásához, mutatja Dante nagyszabású elgondolása a Monarchiáról. Az arisztoteleszi szociológia és a keresztény hagyományban is továbbélő Pax Romana világképének szellemében megkísérelte annak igazolását, hogy az egyhatalmi rendszer a természetjogban gyökerezik. Mintha csak a hatalmi egyensúlyra épített nemzetközi politikának a bírálatát hallanék tőle, mikor azt mondja, hogy kell legfőbb bíró, mert egyenlők között kitör a viszály.4 Szerinte maga a természet kívánja meg, hogy egy vezető irányítása alatt éljenek a népek. Az emberek közössége ugyanis csak akkor harmonizál a világmindenséggel, illetve magával az Istennel, és akkor ölti magára legteljesebb mértékben alkotója képmását, ha egyetlen fejedelem intézi sorsát.5 Dante által ideálisan megrajzolt Monarchia képében láthatjuk az egyhatalmi rendszernek a keresztény gondolattal való összeegyeztetési kísérletét. Melléje állíthatjuk, mint másik megoldási kísérletet, a múlt században élt kiváló skolasztikus jogbölcselőnek, L. Taparellinek az államok nemzetközi társadalmáról alkotott fogalmát. Amit ő etnarchiának nevez, az valójában az államoknak demokratikus szellemű foederalizmusa.6 Az ő elgondolásában kétségtelenül a nemzetközi jogról alkotott újkori felfogás tükröződik vissza, 1 I. 96, 4., I—II. 100, 5., C. gént. 4, 76. 2 De régim, prine. I. 8. 9. 3 Szent Tamás békeeszméjének történeti forrásait szembeállítva a modern békegondolattal Igazságos béke (Szent Tamás és Kant) c. tanulmányunkban dolgoztuk fel. (Különlenyomat a Bölcseleti Közlemények 8. számából. Budapest, 1942.) 4 Dante : Monarchiája, fordította dr. Balanyi György. Budapest, 1921. 10. fej. 70—71. o. 3 Monarchia, 6., 8. fej. 67—69. o. •i. m. II. 195—198. o.
