Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Papp Imre: Erkölcs és vallás viszonyának problematikája
3(54 PÉTERFFY GEDEON jogialtatnak. A nemzetközi biztonság és közjó nem teremthető meg önmagukban üres, racionális jogi keretekkel, hanem gazdasági feltételektől is függ. Különben különösen az első világháborút követő évek tapasztalatai döntő módon igazolták, hogy az államoknak a keresztény bölcselet által is hangoztatott szolidaritása nem elvont, üres tétel, hanem közgazdasági téren is a természeti adottságok benső törvényszerűségével érvényesülést kereső erő. XII. Pius ennek az igazságnak adott kifejezést, mikor 1941 karácsonyán az egész világhoz intézett szózatában az új nemzetközi rend alapvetésének harmadik tételében leszögezte : «az erkölcsi elvekre épített új rendben nincs helye azoknak az önző számításoknak, amelyek csak arra törekednek, hogy megkaparintsák a gazdasági forrásokat és a közhasználatra szolgáló nyersanyagokat olyan módon, hogy a természettől kevesebb előnyben részesített nemzetek kizárva maradjanak abból». A pápaság tehát, amint a benső állami életben hirdetője volt a társadalmi igazságosságnak, ugyanígy hangoztatója a nemzetközi igazságosság szociális és gazdasági követelményeinek.1 A népek közötti szolidarizmus alapvető tételéből következik, hogy egyik nemzet sem állhat meg egészen egyedül a világban. Nemcsak gazdasági javakban szegény népekre áll ez a tétel, hanem azokra is vonatkozik, amelyek saját területükön bőségben rendelkeznek elsőrendű fontosságú nyersanyagokkal. Az első világháborút követő évek folyamán a gazdag országok jólétét is megrendítő gazdasági válság megmutatta, hogy a nyersanyagok birtoklása sem jelent magában véve biztos jólétet. Másrészt arra is van példánk, hogy nyersanyagokban aránylag szegény országok is tudnak jólétre emelkedni, mert egy ország lakosságának jóléte nem csekély mértékben függ a népesség munkás természetétől, feltaláló és szervező szellemétől, valamint a gazdasági javakat kicserélő és gyarapító kölcsönös érintkezés lehetőségeitől. Különösen a nagy gazdasági válságok indítanak a szolidarizmus és a javakban való arányos részesedés megvalósítására és mindenben alátámasztják azt a természetjogi követelést, ami a keresztény bölcseletnek régóta megtalált igazsága és amit a pápa is hirdet. Mikor azonban a gazdasági téren is érvényesülésre váró nemzetközi igazságosság pontosabb meghatározására törekszünk, rögtön sajátos nehézségekkel találkozunk. A természetjog ugyanis nem jelöli ki pontosan a megvalósítás módját és mértékét, ezért a tételes jogalkotásnak, amint ezt a keresztény bölcselet mindig elismerte, igen nagy szerepe van a nemzetközi életben. Éppen a nemzetközi problémákkal kapcsolatban nem szabad elfelejtenünk, hogy az állandóan változó viszonyok következtében a nemzetközi közjó konkrét megvalósulása állandó változásoknak lehet kitéve. S mivel a külső élet szabályozásáról van szó, ezért a konkrét körülmények mérlegelésével létrejött pozitív jogi rendezést kíván a nemzetközi élet. A természetjogi elvek és a pozitív jogi tételek állandó egymásbafonódása jellemzi ezt a rendezést. Megvan benne az állandóság, de nem hiányozhatik belőle, a dinamizmus, a változó valósághoz való idomulás sem. L. Gonella : i. m. 151—178. o.
