Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Papp Imre: Erkölcs és vallás viszonyának problematikája
A NEMZETKÖZI IGAZSÁGOSSÁG 365 A gazdasági téren megvalósítandó nemzetközi együttműködés megteremtésére és a világ javainak, elsősorban a nyersanyagoknak arányosabb elosztására, vagy legalábbis minden nemzetnek a kiaknázásban való részvétel lehetővé tételére a mai égető kérdéseket szem előtt tartva, bőven jelentek meg gyakorlati tervezetek1. Általában két irányban haladnak ezek az elgondolások. Az egyik szerint a földrajzi adottságokat számbavevő regionális blokkok kialakításával történnék a gazdaságilag egymásra utalt országok együttműködésének biztosítása, amint erre a pápai nyilatkozatban is utalás történik.1 2 A másik felfogás a megzavart világkereskedelem helyreállításában és a nemzetek közötti szabad, általános érintkezés biztosításában látja a jövőt.3 Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a legszebben kigondolt és gazdaságilag indokolt javaslatnak is vannak politikai vonatkozásai, és végeredményben az erővel rendelkező politikai hatalom váltja életté. Abból az alaptételből, hogy a nemzetközi közjó is qualitativ és nem quantitativ érték, következik az is, hogy a világgazdasági téren érvényesülést kereső nemzetközi igazságosság szükségképpen feltételezi a békés politikai együttműködést a nemzetek között. Ezek a javaslatok rendszerint már feltételezik azt, amit elóbb meg kellene valósítani. A politika ugyanis rendszerint az önző hatalom eszközeivel és az egyoldalú érdekek érvényesítésének szempontjai szerint jár el. A mai háborút megelőző időszak gazdasági válságát legnagyobbrészt az idézte elő, hogy az egyes népek birtokában levő gazdasági javak, nyersanyagforrások is elvesztették eredeti rendeltetésüket, hogy a politikai határoktól függetlenül szolgálják az emberek szükségleteinek kielégítését, és ezzel szemben az elzárkózás és hatalmi túlsúly biztosításának eszközeivé váltak. Az elzárkózás által pedig az egyes nemzeti gazdaságok megtagadják azt a természetes rendeltetésüket, hogy közreműködjenek a nemzetközi közjó szolgálatában.4 A hatalmi önzés vonja el a világ javait eredeti, természettől adott rendeltetésüktől, és nem engedi megvalósulni azt, amit Szent Tamás a tulajdon használatáról tanít, ami a nemzetközi életben is érvényes igazság, hogy a saját tulajdonjogunk megőrzése mellett a javak felhasználásában másoknak is részt kell juttatni.5 6 1 Az Oss. Rom. 1942 május 7. száma ismertet ilyen tervezeteket, amelyek részben a népszövetségi mandátumok, részven a régi gyarmati társaságok mintájára olyan gazdasági bizottságok alakítását vagy közös állami birtoklást javasolnak, amelyek lehetővé tennék és biztosítanák minden állam számára a nyersanyagokban gazdag területek kincseinek kihasználását. 2 A német «Lebensraum» elméletnek ez a geopolitikai és gazdaságelméleti alapja, viszont ugyanilyen elgondolásokkal a szemben levő oldalon is találkozhatunk. L. G. K- Howard : America and a New World Order, New York 1940. 3 A történelmi liberalizmus hibáitól megtisztított ilyen liberális revizio- nizmust hirdet Wilhelm Röpke Die Gesellschaftskrisis der Gegenwart (Zürich, 1942.) c. könyvében. 1 Gonelia : i. m. 158. o. 6 «Non debet homo habere res exteriores ut proprias, sed ut communes.» II—II. 61, 2. «Bona temporalia quae homini divinitus conferuntur, eius quidem
