Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Papp Imre: Erkölcs és vallás viszonyának problematikája
A NEMZETKÖZI IGAZSÁGOSSÁG 359 élvezetét és felhasználását mások számára is hozzáférhetővé tegyük. Isten a természet kincseit ugyanis az egész emberi nem használatára adta és a világ közős javaihoz való jogot a természet rátáblázta az egyesek magántulajdonára. Ha egy állam keretén belül a szociális és gazdasági problémák megoidhatatla- nok lettek, akkor jelentkezik a kérdés, hogy ez a nemzet miként válthatja érvényre ezt a jogát és követelheti a föld javainak arányosabb elosztását. Az emberi természet beható vizsgálata feltárja, hogy az ember közösségi életének az állami keret nem szabhat végleges korlátot. A szenttamási szociológia alapvető tétele, hogy az ember közösségi lény, akit cselekedeteiben értelmes természete irányit, kultúrát teremt és mikor egyre egyetemesebb kapcsolatokat keres, ebben a törekvésében saját természetének útmutatását követi. Szent Tamás megjelölése szerint az ember «homo communicativus» (De regimine principum I. c. 1.), szükségszerűen közösségben él. Nemcsak vár és kap a közösségtől olyan értékeket, amelyekkel lelkét gazdagítja, hanem szellemi természeténél fogva önmagán túlra mutató, szellemiségének a közlés által kibontakozást nyújtó közösséget keres. Abban a közösségben, amely legalább elvben tudja mindezt biztosítani és rendelkezik azokkal a feltételekkel, amelyek ennek megvalósításához szükségesek, jelölte meg a keresztény bölcselet az állam, a szuverén társaság fogalmát. A «societas perfecta» mint műszó azonban csak annyit jelent, hogy az állam saját célkitűzéseinek és feladatainak rendjében tökéletes. Szent Tamás meghatározásában : perfecta communitas, quantum ad omnia necessaria vitae (De reg. prine. I. c. 1.) benne van az is, hogy ez nem meghatározott fogalom, hanem éppen tökéletes mivolta az élet változó szükségletei, a történelmi alakulások szerint módosul. Az élet feladatainak egyre bonyolultabbá válása, a nemzetközi érintkezés egyre jobban kifejlődő és nélkülözhetetlen volta mind azt igazolja, hogy az egyes államok mind kevésbbé tudják kielégíteni azokat az igényeket, amelyeket az emberek velük szemben támasztanak. Az arisztoteleszi szociológia az államot egészen magában álló és magának élő autark közösségnek fogta fel. Az autarchia ma már gazdasági téren is csak tökéletlenül, szellemi téren pedig egyáltalán nem valósítható meg. A történelmi fejlődés is ezt látszik igazolni, mert azt mutatja, hogy a népek egyre átfogóbb és nagyobb közösségek megalkotása felé haladnak. Mindez szemléletessé teszi, hogy az emberi nem szerves egységet alkotó közösség, amely létében magasabbrendü, mint az egyes államok és amelynek életét sajátos jog, a nemzetek fölött álló igazságosság szabályozza. Az emberi nem egységét, mint szerves közösséget, maga a természet rendje állítja elénk és az újkori fejlődés is döntő módon ezt igazolja.1 Az ember könnyen jut arra a következtetésre, hogy az államok 1 A keresztény bölcselet két jeles művelője végzett értékes és beható vizsgálatokat, amelyek a nemzetközi társadalom létét és természetét tárják fel : P. L. Taparelli : Saggio teoretico di dritto naturale appogiato sül fatto (Roma, 1928.4) és I. T. Delos : La société internationale et les principes du droit public. (Paris, 1929.) című munkáikban.
