Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Papp Imre: Erkölcs és vallás viszonyának problematikája
358 PETERFFY GEDEON lerombolásával, a szabad kereskedelem és kivándorlás jogának biztosításával mindenkinek korlátlan lehetőséget nyújtanának a föld javainak felhasználásához. Azonban az egyetemes béke ezzel még távolról sem lenne biztosítva. A gyakorlatban ugyanis különösen a szabad bevándorlási jog megadása nem egy országban azoknak a munkásrétegeknek heves ellenállásába ütköznék, akiknek érdekeit súlyosan sértené az olcsóbb és igénytelenebb munkaerők odaözönlése. A vámhatárok teljes eltörlése szintén súlyos gazdasági és szociális zavarokat okozna sok országban. A teljes kozmopolita gazdasági szabadság inkább anarchiát teremtene a nemzetközi életben, mintsem a mostani bajokat orvosolná. A probléma éppen az, hogy az önálló államokra tagolt emberiség miként valósíthatja meg a nemzetközi igazságosságot. S ma, mikor már nincs a földön egyetlen föld- darab sem, amelyen nem lengene egy nemzet zászlaja annak jeléül, hogy nemcsak magánosok, hanem egyes nemzetek is jogot formálnak a világ részeinek birtoklására, a nemzetek tulajdonjogának alapjait is tisztáznunk kell, ha kérdésünkre kielégítő feleletet keresünk. A magántulajdonhoz való jog az ember eszes természetében gyökerezik és tulajdona nemcsak személyes munkája címén illeti meg őt, hanem azért is, mert egy család és közösség tagja. Az ember személyiségéből nem lehet kitörölni a nemzethez való tartozás vonatkozását sem s ezért az embernek, mint egy nemzet tagjának is joga van ahhoz, hogy a világ javaiból egy részt magának lefoglaljon. A természet rendje ellen való az a felfogás, amely a világ rendjét és nyugalmát úgy akarná biztosítani, hogy a nemzethez való tartozás vonatkozását ki akarja törölni a magántulajdonból. A nemzetek tulajdonjogának ez a vonatkozás az alapja és így beszélhetünk az egyes népek birtokjogáról is. S itt ismét arra utalhatunk, hogy amint az embernek a közjó címén lehet magán- tulajdona, ugyanígy a közjó címén veheti saját birtokába egy nemzet a földnek egy részét. Ha következetesen alkalmazzuk azokat az érveket, amelyeket Szent Tamás a magántulajdon igazolására felsorol (I—II. 66,1.), akkor mondhatjuk, hogy az államok egymásközötti életében is a közjó, az emberi nem boldogulása, az egyetemes civilizáció előbbrevitele kívánja meg, hogy egyes embercsoportok állami közösségekbe szervezetten legyenek birtokosai a föld egy-egy darabjának. Az egyes ember tulajdonjogát indokolja az eredményesebb megmunkálás jogcíme, az állami közösségeknek is az a feladatuk, hogy a birtokukban levő természeti javak minél észszerűbb és behatóbb felhasználása által gondoskodjanak alattvalóik eltartásáról. Az ember csak korlátolt részt birtokolhat a természet kincseiből és az utána való törekvés állandó ellentétek forrása lehet. Az állam hivatott arra, hogy helyes gazdasági politika és megfelelő szociális törvényhozás által előbb saját körén belül levezesse azt a feszültséget és eloszlassa a keletkező súrlódásokat, amely az emberekben a természet javai után való törekvésből fakad és rendezett keretek között érvényesítse az embereknek a magántulajdonhoz való jogát. Az állami megosztottság tehát nem áll útjában az egész emberiség közös boldogulásának, ha nem felejtjük el, hogy a magántulajdonnak ebben a vonatkozásban is vannak szociális terhei. Úgy kell élnünk a világ javaival, hogy azok
