Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Papp Imre: Erkölcs és vallás viszonyának problematikája
350 MÓRA MIHÁLY 15. A fentiek figyelembevételével nem okoz nehézséget annak a kérdésnek az eldöntése sem, hogy melyik házassági eljárásról lehet áttérni a másikra. Az eljárás konvertálását (átfordítását) a tételes jog csak részben szabályozta, de kifejezett tételes rendelkezések nélkül is választ adhatunk, ha szem előtt tartjuk az egyes eljárásfajták jellegét. A. 1. Ami a köteléki eljárásokat illeti, a rendes házassági köteléki perről át lehet térni a rendkívüli házassági köteléki perre és viszont annálfogva, hogy mind a kettő vinkuláris per, amely egyazon házassági semmisségi keresetre indul meg s az utóbbi csupán egyszerűbben, gyorsabban bonyolódik le. Ha a felek, mondjuk tévedésből, rendes házassági köteléki pert indítanak és ennek folyamán az derül ki, hogy az 1990. c.-beli feltételek fennállanak, nem szükséges, hogy a hosszadalmas rendes köteléki pert folytassák le egyedül abból az okból, hogy mindjárt kezdetben nem történt hivatkozás az 1990. c.-ra, de nem szükséges új kereset sem. Az 1990. c. kifejezése (... ordinarius poterit...) módot ad ebben az esetben is arra, hogy az ordinarius a rendkívüli köteléki per egyszerűsített szabályai szerint mondhassa ki a házasság érvénytelenségét. Az előzetes eljárást (a szentszéki elnök vizsgálata és jelentése, 1936. évi köteléki instrukció 226. art.) pótolhatja a rendes köteléki pernek materiálisán ezzel egyező eddigi eljárása. De át kell térni akkor is, ha a peres felek egyezően kérik ezt. Sőt, az sem lehet akadály, ha (a törvényes feltételek esetén) csak az egyik fél kéri. Bernardini1 kiemelése, hogy t. i. az idézés után a másik félnek a bírói út igénybevételére megszerzett jogát sértené, ha ezután a közigazgatási eljárásra lehetne áttérni, a fentiek folytán feleslegessé vált, mert az 1990. s köv. kánonban szabályozott eljárás nem közigazgatási eljárás. Aggályosabb bírót meg fogja nyugtatni az a további érvelése, hogy a konverziónak az 1725. c. 2. n. rendelkezése sem áll útjába, mert a törvényszövegen (a szabályszerű idézés folytán causa fit propria illius iudicis aut tribunalis, coram quo actio instituta est) a bíróság azonosságát kell érteni és nem a bírák számát vagy személyét, a köteléki per pedig a konverzió után is ugyanazon bíróságnál marad, amelynél megindult. Sem a peranyagon, sem a terminusokban nem’történik a másik fél hátrányára tiltott változás, s ezért az átfordítás az 1854. c.-ba sem ütközhetik. Konverzió csak első fokon lehetséges, másodfokon már nem : ha az elsőfokon rendes házassági köteléki pert folytattak le, másodfokon is társasbíróságnak kell eljárni, ilyen esetben tehát a rendkívüli köteléki per egyesbírája az 1596. c. tilalma folytán nem járhatna el. Az átfordítás védelmére különben jogorvoslat is rendelkezésre áll. Ha az ordinarius úgy dönt, hogy nincs helye rendkívüli házassági köteléki pernek, hanem csak rendesnek, e döntés ellen a jogában sértett fél felfolyamodással élhet az 1709. c. megfelelő alkalmazásá1 Quaestiones, II., 326—329.
