Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Papp Imre: Erkölcs és vallás viszonyának problematikája
SZÉLJEGYZETEK A RENDKÍVÜLI HÁZASSÁGI KÖTELÉKI PERHEZ 351 val, mutatis mutandis nemcsak akkor, ha mindjárt az eljárás elején erre irányult a kérelme, hanem akkor is, ha később átfordítást kér. A felfolyamodásnak azonban csak jogi okból van helye (pl. hogy a törvényt tévesen értelmezték), de nem ténybeli alapon (pl. hogy az előfeltételek bizonyítása sikerült). A rendkívüli házassági köteléki perről át kell térni a rendes köteléki perre, ha az ordinarius megítélése szerint a keresetből vagy a további eljárásból (főként az officiális jelentéséből) az tűnik ki, hogy nincs meg valamennyi feltétel, amelyet az 1990. c. a rendkívüli házassági köteléki perhez megkíván. (1936. évi köteléki instrukció, 226. art. 2. §.) Ugyanezt rendeli el a rendkívüli házassági köteléki per másodfokú bírósága, ha úgy látja, hogy az ügyet inkább a rendes házassági köteléki per útján kell eldönteni (. .. potius procedendum sit ad ordinarium tramitem iuris . . . u. o. 230. art. és 1992. c.). De a házastársaknak is érdeke fűződhetik ahhoz, hogy ne rendkívüli, hanem rendes házassági köteléki per útján intézzék el az ügyüket. Ha tehát a keresettel élő egyházi ügyész a rendkívüli házassági köteléki perhez ragaszkodik, a házastársak jogos okból (pl. mert nem akarnak egy instantiától elesni, vagy mert a rendes köteléki per alapos és részletes bizonyítására másutt szükségük van) kívánhatják a rendes köteléki perre áttérést. E kérés elől az ordinarius csak abban az esetben térhet ki, ha az egyházi közjó kívánja a rendkívüli köteléki per lefolytatását és ami ezzel együtt jár, a házasság mielőbbi haladék nélkül való érvénytelenítését.1 2. Rendes házassági köteléki perről át lehet térni az inkonszum- mációs eljárásra is meghatározott feltétel esetén. Ha nevezetesen a semmisségi ok (rendszerint impotentia, de az 1923 május 7.-iki inkonszum- mációs szabályzatnak a Codexet kiterjesztően értelmező rendelkezése szerint más semmisségi ok is) bizonyítása nem sikerült, ellenben bebizonyult a házasság végre nem hajtása, a pápai felbontó diszpenzáció elnyerése végett céljából a házastársak vagy csak az egyik házastárs kérelmet terjeszthet elő, s akkor az iratokat a bíróság véleményével együtt fel kell terjeszteni az illetékes római kongregációhoz, hogy az azok alapján elkészíthesse véleményét (a szabályzat szerint ez : sententia), amelynek alapján a pápa kiadja vagy nem adja ki a felmentő iratát. Még nagyobb teret enged a konverziónak a következő rendelkezés, amelynek egyik feltevése (hogy a házasság érvénytelensége a per folyamán nem bizonyult be) azonos az előbbivel. Ha u. i. a házasság el nem hálása, bizonyítva nincs ugyan, de az a bíróság nézete szerint erősen valószínűsítve van, át lehet térni az inkonszummációs eljárásra, és az iratokat (az ordinarius véleményével s a házassági kötelékvédő észrevételeivel együtt) fel kell küldeni az illetékes római kongregációhoz, mégis a dolog természete szerint csak azután, hogy az elnök vagy az 1 L. minderre Bernardini, 328—329.
