Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Szörényi Andor: Áldás és mágia az Ószövetségben
32 SZÖRÉNYI ANDOR hogy az atyai áldás nem jelenthetett Móz. 1. számára életerő átadást — az áldás tartalma egész mást mond a 27. fejezetben ! — mert a primitív népek e fölfogása szerint ezt az áldó-életerő átadást logikusan csak egyszer és egy fiúnak lehetett volna megtenni. De akkor milyen címen áldja meg Jákob József fiait (Móz. I. 48), majd utána az ő saját fiait (Móz. 1. 49) és milyen címen kapja a legnagyobb áldást József (Móz. 1. 49,26), mikor az elsőszülöttségi áldás nem őt illette meg és Isten végzéséből azt Juda kapta meg. És hogyan lehetséges az, hogy Jákobnak volt ereje József két fián kívül nagyszámú gyermekeinek megáldására, Izsáknak pedig annyi se lett volna, hogy kettőnek elég legyen ? A második nézetre vonatkozólag pedig elegendő rámutatnunk arra, hogy Hempel maga sem mer a rossz lélek-teoriáról mint ószövetségi tanról beszélni, csak ezen az egy helyen fedezi föl. De ez a fölfedezés semmivé zsugorodik abban a pillanatban, amelyben figyelmesen elolvassuk az Ézsaura mondott szavakat. Azok a szavak ugyanis határozottan áldást tartalmaznak és nem átkot (27, 39—40), ha nem is adták meg Ézsaunak a fent már kifejtett okokból az elsőszülöttségi jogot és ígéreteket. Tehát nincs rossz lélek («böse Seele»), mely az átokban önti ki magát, mint ahogy Izsák nem is adja át életerejét Jákobnak, hisz utána legalább 20 esztendeig élt még! 4. Dolgozatunk elején említett «mágikus» szerzők közül még S. Mowinckel az, aki hosszabb munkájában különleges érveket sorakoztat föl a már eddig is tárgyaltakon kívül.1 Bizonyítékainak jórésze megegyezik azokkal az érvekkel, melyeket ama tételének igazolására hoz fel, mely szerint a Zsoltáros könyv könyörgő és hálaadó énekeiben szereplő ellenségek varázslók. És amikor az imádkozó az ellenségek pusztító, kártékony munkájáról emlékezik meg a zsoltárokban, ezek ellen a varázslók ellen keres védelmet egy-egy ellenvarázsként elmondott kultikus imaformulában.1 2 Mowinckel azonban sokkal következetesebb, mint a többi említett kutató. Ő az ószövetségi vallás és a mágia között sokkal mélyebb és természetszerűbb kapcsolatot fedez fel akkor, mikor a mágia és a vallás közötti lényeges különbséget tagadja.3 Azok között a cselekmények között, melyekkel a vallás és amelyekkel a varázslat dolgozik, gyakran semmi különbség sincs, s ugyanaz a cselekmény lehet szerinte egyik alkalommal varázslat, a másik alkalommal pedig vallásos liturgikus aktus ! A vallás és a mágia között Mowinckel szerint nem a tartalomban, hanem csupán a célban van különbség, mindkettő titkos erők1 Psalmenstudien V. Segen und Fluch in Israels Kult und Psalmdichtung, 1924. 2 Psalmenstudien /. ’Awän und die individuellen Klagepsalmen, 1921. Mowinckelnek ezekkel az állításaival itt most nem foglalkozunk, mert túlságosan hosszúra nyújtaná dolgozatunk kereteit. Erről és a Zsoltároskönyv kultikus problémáiról részletesen ír a szerzőnek kéziratban meglévő és német nyelven kiadásra kerülő nagyobb munkája. 3 Segen und Fluch ... 1924, 14 old.
