Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Szörényi Andor: Áldás és mágia az Ószövetségben
ÁLDÁS ÉS MÁGIA AZ ÓSZÖVETSÉGBEN 33 kel, hatalmakkal dolgozik, csakhogy «a varázslat a titkos hatalomnak gonosz és törvénytelen célokra való fölhasználása, vagy törvénytelen és önző módon való alkalmazása ...», sőt ugyanaz a dolog egy időben lehet varázslat és vallás, mert az elnyomó nép vallása az elnyomott számára varázslat, mágia és ugyanígy megfordítva is.1 Nem foglalkozunk itt bővebben Mowinckelnek ezekkel az eszme- futtatásaival, melyek semmiesetre sem nevezhetők szentírásmagyarázat- nak, hanem inkább «őstörténeti elképzeléseknek». Ő itt is, mint a Psalmenstudien többi kötetében azt az «őseredeti» alapot keresi és véli fölfedezni, mely «Izrael vallástörténelmének fejlődése folyamán» elhomályosodott, s a fejlődés azután «lassankint azt a gondolatot helyezte előtérbe, hogy az áldás osztója Jahve».1 2 Hogyha azután megkérdezzük, mikor történt meg ez a fejlődés, még a fogság utáni korban is varázsfelfogást, mágia-hitet talál a legmélyebb és leggyönyörűbb vallásos énekekben és imákban is. Nagyon helyesen és találóan írja H. W. Beyer R. Kittellel, Pedersennel és Mowinckellel szemben, hogyha vannak is még — tegyük fel — az Ószövetségben «áldóelképzelési nyomok», melyek minden átformálódás ellenére is elárulják azt, hogy primitív-mágikus szokásokból származnak,3 ki kell hangsúlyozni azt, hogy «az Ószövetség ezeknek a maradványoknak legyőzése közben a Mindenható áldásában mind formailag, mind tartalmilag egészen új dolgot tartalmaz és tanít. Ha Mowinckel az áldáseszmének fejlődését úgy képzeli el, hogy az .eredetileg egész misztikusnak gondolt az Istenséggel való lelki kapcsolatból’, ahhoz a sokkal .észszerűbb gondolathoz’ jutott el, hogy Jahve az áldás osztója, úgy 1. ez a fejlődés lényegileg már az Ószövetség előtt megtörtént, 2. másodszor pedig nem ismerhető föl világosan. Hogy az Istent Izraelben valaha is úgy képzelték volna el, mint hatalmas őserőt, mellyel misztikus módon ,lelki közösségbe’ lehet lépni, az igen kétséges. És az áldásnak az a felfogása, mely Izraelben uralkodóvá vált, nem valami bölcselkedési úton (auf dem Wege einer Rationalisierung) jött létre, hanem annak a fölismerésnek, tudásnak komoly átélésével, hogy Jahve az Úrh4 És ugyancsak Beyer állapítja meg nagyon helyesen, hogy az áldóformulákban állandóan visszatérő ige : «bérék» jelentése eredetileg a környező sémi népek őstörténelmében talán mágikus, titkos erőkkel való közösséget jelentett és a szó hosszú jelentésfejlődésen ment ugyan keresztül, de a mágikus jelentés már a múlté akkor, amikor az Ószövet1 Segen und Fluch... 1924, 16 és 17 old. 2 Segen und Fluch ... 1924, 7 és 8 old. 3 Ebben önmagában véve semmi nehézség sincs, abban t. i., hogy az ószövetségi vallásban legyenek olyan elemeknek a nyomai, melyek a primitív ember hitvilágában mágikus hatóerők voltak, melyek azonban egész más értelmet kaptak a kinyilatkoztatott vallásban ! 4 Segnen und Segen im AT. in : Theologisches Wörterbuch zum Neuen Testament, II. (1935) 754 old. 6. jegyzet. Theologia. 3
