Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Papp Imre: Erkölcs és vallás viszonyának problematikája
ERKÖLCS ÉS VALLÁS VISZONYÁNAK PROBLEMATIKÁJA. Minden lény természeténél fogva arra törekszik, hogy kifejtse, kiteljesítse önmagát, hogy létbe bontakoztassa a benne szunnyadó lehetőségeket, hogy mintegy kimondja önmagát : hogy valósulásba zengje azt a szót, azt az eszmét, amit lényege — az örök isteni elgondolás — magában rejt. Az emberben ez a természeti őstörekvés szabadon megvalósítandó feladattá tudatosul. Amennyiben az ember részese a fizikai és biológiai létsíkoknak, egyetemesen és egyöntetűen meghatározott törvények szerint ténylegesülnek benne a fizikai és biológiai lényiségében felhalmozódó lehetőségek. Amennyiben azonban szellemiszemélyi lény, szabad önmegépítésben kell megvalósítania személyiségeszméjét. Beleágyazva a létmindenség tovazajló nagy valóságaiba, létsorsát az ember megdönthetetlen és megváltozhatatlan tények ezer- kereszteződésü meghatározásában kapja. Legbensőbb valóját, igazi önmagát azonban nem ezek a külső sorsmeghatározások adják. Az emberi lét készen adott nagy tényei, ezeknek a tényeknek kereszteződései és egybekapcsolódásai nem tudnak emberi életalakítást, emberi életsorsot összegezni. Az embersors ott kezdődik, ahol ezeken a tényeken át megszólal a léte felett szabadon döntő ember, ahol ezeket a kész adottságokat magábaveszi és magáévá teszi a szabad kibontakozásban önmagát valósító ember. Az embersors nem kész adottság, hanem nagyhívású feladat szabad valósítása. Az ember nem kapja készen önmagát. Léte felett a sorsdöntő szót neki kell kimondania. Neki kell döntenie önmaga felett. Szabad életvitelében az embert senki nem helyettesítheti. De el sem bujdoshatik a megvalósításra hívó emberi életfeladatok elől. Elő kell jönnie és ki kell szólalnia. Az az élet, amit él, csak így lesz az ő élete. A szabad döntésekben tovafolytatódó önvalósításban egy új világ születik : az erkölcsi lét világa. Az erkölcs az emberlétnek nem valami felületi és töredéki megnyilatkozását csillantja elénk, hanem annak legmélyét fejezi ki : azt a mélyről szakadó őstörekvést, amely az embert a szabad kiteljesedésbe mozdítja. Az erkölcsi világ jelenségeiben tudatosul az ember elé a szabad létkibontakozás minden szépsége, öröme és fönsége, minden veszélye, fájdalma és törése. Az erkölcsben benne van az egész, a teljes ember : az igazi ember az emberben. Az erkölcsi
