Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Petruch Antal S. J.: Lemondott-e Kálmán királyunk a guastallai zsinaton az invesztitúráról?
326 PETRUCH ANTAL BoRo : Refutatio investiturae episcoporum, quam fecit rex Hungáriáé ad mandatum papae. Renuntiamus vobis, Pater venerande nos legi divinae subditos, ac secundum, eam servire vobis paratos. Unde et investituram episcoporum hactenus a maioribus nostris habitam, iuxta admonitionem vestram dimisimus ; et si quid in electionibus huiusmodi minus canonice retro actum est, de caetero, Deo volente, cavebimus. F: Refutatio investiturae episcoporum, quam fecit rex Hungáriáé ad mandatum papae. Denunciamus vobis, pater venerande, nos legi divinae subditos, ac secundum eam vobis servire paratos : unde et investituram episcoporum hactenus a maioribus habitam, iuxta admonitionem vestram dimisimus, et si quem in electione huiusmodi minus canonice retractatum est, de cetero, Deo volente, cavebimus. BoR: «Refutacio regis Ungarie. Denuntiamus...» A többiben teljesen megegyezik BoRo-val. A források összefüggését kutatva, a következő megállapításokra jutunk : 1. S és A között legszorosabb és legkiáltóbb az összefüggés: mindkettő 1167-re teszi a magyar király lemondását, azonkívül szóról- szóra megegyeznek egymással a «reges Ungarorum» — «reges Ungarie» kivételével. 2. M, P, PA, L, PM, CR, A, S, Ch, B, Br között is világos az összefüggés : kis változtatással ugyanazokkal a szavakkal, kifejezésekkel mondják el az eseményt ; a szavak egymásutánja is majdnem ugyanaz. A felsoroltaknak ez az összecsengése egy közös ős elfogadására kényszerít. Ez pedig P tanúsága szerint M. Igaz, közvetlenül csak a saját forrását jelöli meg benne, minthogy azonban P (PA) és a többi között oly feltűnő a hasonlóság, azért azt kell mondani, hogy P a többi nevében is nyilatkozik. 3. C bizonyos Wilhelmust idéz. Rajner úgy véli,1 hogy C az általa használt krónika írójának nevében tévedett és «Wilhelmus helyett nála bárha nem Martinus olvasandó», amint a magyar király neve körül is tévedett, amikor Colomannus helyett Robertus-t írt. Azonban való- színű-e ez a föltevés? Ellene szól, hogy C előszavában nagy tisztelettel emlékszik meg Martinusról,1 2 írás közben pedig nagyon sokszor kifejezetten hivatkozik reá, amint Wilhelmus-ra is, bár ritkábban. C tehát jól tudja, hogy Martinus nem azonos Wilhelmus-szal. Erre azt lehetne felelni : C elfelejtette, hogy a magyar király lemondásáról szóló részt Martinus művéből merítette és tévedésből Wilhelmusnak tulajdonítja. Ennek azonban ellenemond az, hogy a C által közölt lemondás tartalmilag több, mint M-é, amennyiben hangsúlyozza, hogy a magyar királyok apostoli engedéllyel gyakorolták az invesztitúrát. Márpedig C előszavában nyomatékkai utal arra, hogy a multat illetőleg ő nem költ, hanem 1 I. m. 341. 2 Eccardus i. m. II, 431.
