Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)

Petruch Antal S. J.: Lemondott-e Kálmán királyunk a guastallai zsinaton az invesztitúráról?

LEMONDOTT-E KÁLMÁN KIRÁLYUNK AZ INVESZTITÚRÁRÓL? 327

a meglévő krónikákból merít.1 Ki tehát ez a Wilhelmus? Rajner úgy véli, az a «Wilhelmus, kire Cornerus mint kútfőre hivatkozik, a tudós világ előtt eddigelé teljesen ismeretlen. Kollár sem ismeri».* Annyit azonban mégis csak tudunk róla, hogy 1349-ben még élt. C ugyanis ezzel az évvel kapcsolatban hivatkozik rá, mint forrására.1 * 3 C tehát, bár nagyon jól ismerte M-et, mégis nem tőle, hanem Wilhelmustól függ le amondás ügyében. Most már az a kérdés : minő kapcsolatok forognak fenn M és Wilhelmus között? Az apostoli felhatalmazástól eltekintve (ex induito sedis apostolicae), tartalmilag, sőt e mellékmondatban : «quas usque ad illa tempora reges Ungariae facere consueverunt» alakilag is megegyeznek. Tehát azt kell mondanunk, hogy M és Wilhelmus között van összefüggés, és ez utóbbi, mint aki később élt, merített M-ből ; a magyar királyok privilégiumára vonatkozó részt pedig mástól vette át. Esetleg Hartviktól. Vagy ismerte talán azokat a «régi kánonokat», melyekben 11. Pál pápa szerint (1465) föl van jegyezve, hogy Szent István «az apostoli szék helynökségét és követségét nyerte el?»4 5 * *

E fejtegetésből világos, hogy M, P, PA, L, PM, CR, A, S, Ch, B, Br és C egy családot alkotnak és valamennyi M-re megy vissza. Ezen nem is csodálkozhatunk, ha tudjuk, hogy M mily óriási elterje- dettségnek örvendett Európa szerte.8

BoR, BoRo és F alkotják a másik családot. Mi ezek közt az összefüggés? Mint már jeleztük, BoRo BoR-nak új kiadása enyhe változtatásokkal. Ha ezzel a kettővel összehasonlítjuk F-et, első pillanatra feltűnik, hogy néhány csekélységtől eltekintve, betüszerint egyeznek. Mi ennek a magyarázata? Erre csak egy észszerű felelet van :közös a szerzőjük. E mellett szól a keret is, melybe a lemondást foglalják. Lássuk ezt !

1 Eccardus i. m. 431—2.

» I. m. 341.

3 Primo anno Karoli, qui est DN. MCCC XLIX... Eduardus Rex Anglorum cepit Caliacum urbem potenter, secundum Wilhelmum, cum jam ipsam ultra annum obsedisset...» (Eccardus i. m. 1080.)

4 «Legimus ... vices apostolice sedis ... et officium legacionis accepisse, quod eciam in canonibus memorie proditum invenitur.» (Vatikáni Okmánytár. 1. sorozat VI, 54. szám. Fraknói Vilmos, A magyar királyi kegyúri jog. 1895,

9. lap és 6. jegyzet.)

5 Ld. W. Koehler, Kirchengeschichtsschreibung ; Die Religion in

Geschichte und Gegenwart IIP (1929) 888. — L. Weiland: «Cum Martini

chronicon ab ipso auctore multis exemplaribus luci daretur, et a sociis sui ordinis, a iuris canonici et theologiae studiosis compendium gratissimum

reciperetur et per totum orbem Christianum divulgaretur, mox factum est, ut versiones orerentur .. .» (MGH. SS. XXII. 394.)