Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Erőss Alfréd: XII. Pius pápa legújabb körlevelének jelentősége
XII. PIUS PÁPA LEGÚJABB KÖRLEVELÉNEK JELENTŐSÉGE 315 Az Egyház, mint Krisztus teste, nem fizikai test, de nem is pusztán morális testület, hanem titokzatos test, amelyben minden egyes tag személyes és természetfölötti kapcsolatban van Krisztussal. Nincs olyan emberi fogalom, mely képes volna e kapcsolat gazdag tartalmát kimeríteni. A Szentatya a körlevél második részében több fogalomra bontja s részletezi, a következőket említve : a természetfölötti hit, remény és szeretet kapcsolata, a hitvallás egysége (vinculum symbolicum), az istentisztelet egysége (vinculum liturgicum) és a kormányzat egysége (vinculum regiminis), a gondolati, érzelmi és akarati egység, a szentségekben kiteljesedő kegyelmi egység, melynek tetőfoka a Szentlélek bennünk lakozása és a «közös» egyesülés Krisztussal (communio) az Eucharisztiában. Szorosan összefügg e kérdéssel a másik : mondhatjuk-e azt, hogy az Egyház, mint titokzatos test, Krisztus beteljesülése (n^íjpcopá), vagy prolongációja? Koster és Cordovani ugyanis ezt kifogásolják a mai teológiában. Koster így ír Scheebenről : Nach seinem ursprünglichen Plan, dem der Mysterien, sollte die Ekklesiologie auf die Christologie folgen, offenbar deshalb, weil ihm als Grundgedanke von der Kirche nicht «Volk Gottes», sondern in einseitiger Anlehnung an Augustin «Leib Christi» erschien, ein Gedanke, der unter dem Einfluß der Romantik (?) und der Tübinger Schule die Formel «fortlebender Christus» erhielt (i. m. 32). Hasonlókép Cordovani : L’unione dell’anima a Gesù per grazia el la compagine del corpo mistico unificato dalla carità, sembra poca cosa ad alcuni teologi moderni ehe arrivano a pariare di unione ipostatica prolongata, di incarnazione dilatata, di Christo causa formale delta chiesa, di unione organico-fisica (i. h.).Természetesen az ilyen kifejezéseket — amint azt Cordovani fogalmazása nyilván mutatja — félre lehet csavarni és félre lehet érteni. Ha azonban szigorúan a teológia módszere és nyelve szerint használjuk, mint Scheeben, akkor époly alkalmasak a természetfölötti valóság megjelölésére, mint maga a Corpus Christi kifejezés. Nem szükséges, hogy kimutassuk, miszerint Szent Ágoston, Möhler, Scheeben és követőik nem a romantikától, hanem egyenesen a Szentírásból és a szenthagyományból vették ezeket a gondolatokat, melyeket tiszta fogalmazásban XII. Pius enciklikájában is megtalálunk. íme a párhuzam az Ige megtestesülése és az Egyház küldetése között : Sicut igitur primo incarnationis momento, Aeterni Patris Filius humanam naturam sibi substantialiter unitam Sancti Spiritus plenitudine ornavit, ut aptum divinitatis instrumentum esset in cruento Redemptionis opere : ita pretiosae suae mortis hora Ecclesiam suam uberioribus Paracliti muneribus dilatatam voluit, ut in divinis Redemptionis fructibus impertiendis validum evaderet incarnati Verbi instrumentum. — Tisztában vagyunk azzal, hogy itt analógiáról van removere conatus inter creatas res earunique Creatorem, Sacras Litteras adulterat.
