Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Erőss Alfréd: XII. Pius pápa legújabb körlevelének jelentősége
316 ERŐSS ALFRÉD szó, mely azonban valóságot mond, mégpedig azt, hogy «amint az Ige a szenvedés által a mi megváltásunkat az emberi természetben akarta végbevinni, úgy az Egyházban akarja a századok folyamán a megkezdett munkát folytatni» (Cone. Vatic, const, de Eccl. prol., idézi XI1. Pius). Az Egyház tehát ugyanazt a szerepet tölti be a megváltás alkalmazásában, mint Krisztus fizikai teste a megváltás alapvetésében. «Ut acute subtiliterque Bellarminus animadvertit, haec Corporis Christi nominatio non ex eo solummodo explicanda est, quod Christus mystici sui Corporis Caput est dicendus, sed ex eo etiam quod ita Ecclesiam sustinet, et ita in Ecclesia quodammodo vivit, ut ipsa quasi altira Christi persona existât.»1 A teológiai gondolatmenet, mely az Egyházban látja Krisztus prolongációját, a következő. Krisztus főpapi tevékenységét folytatja a szentségekben. A szentségek azonban csak intencionális és átmeneti létmódozatok, melyeknek célját rajtuk kívül : az emberben kell fölismerni. A megváltott és megszentelt ember az isteni tevékenység tulajdonképeni terminus connotatus-a, még pedig nem külön-külön egymástól elvonatkoztatva, hanem személyük szerint is az őket szentségei által egyesítő Egyházban. Mert csakis ebben az egységben valósulhat meg az «egész teremtés» visszatérése Istenhez (Kol 1, 14—20).1 2 4. A Krisztussal való kapcsolat mindenkor személyes kapcsolat, de ez a kapcsolat Isten akarata szerint csak az Egyház közösségében lehetséges. Ezt az igazságot domborítja ki félre nem magyarázható módon a Corpus Christi analógiája. Olyannyira, hogy azok a protestáns szentírásmagyarázók is kénytelenek fölismerni ezt a tényállást, akik behatóbban foglalkoztak a szentpáli aö>/xa %ql<jtov fogalmával. «Christus schließt also alle die, welche in ihm eingegangen sind, dadurch in sich zu einer Gesamtpersönlichkeit zusammen» (Schmid, Der Leib Christi, 1919, 149). «Der übermenschlichen Person Christi entspricht nicht der einzelne Christ, sondern nur die Gemeinde» (u. o. 153).3 A Corpus Christi mysticum nemcsak azt jelenti, hogy mindnyájan, akik ténylegesen Krisztushoz tartozunk, egy közösséget alkotunk, hanem továbbá azt is, hogy ebben a közösségben a tagok szervesen összetartoznak, egymás fölé és alá vannak rendelve s ez hierarchia, mint minden testben, láthatólag is kifejezésre jut. XII. Pius Szent Tamást követve (mint aki a Szentírás és szenthagyomány tanítását leghűebben tolmácsolja) részletesen kifejti Krisztus főségi szerepét, de ugyanakkor a tagok egymáshoz való viszonyát és látható hierarchiáját is behatóan 1 XII. Pius szavai ; v. ö. STh III 15, 1 ad 1 ; III 48, 2 ad 1 ; Hoffmann, Christus et Ecclesia est una persona mystica, in Angelicum 1942, 213—219. 2 A vázolt gondolatmenetet kifejti P. Horváth, Der Thomistische Gottesbegriff, 1941, 123—124. 3 V. ö. Bousset, Kyrios Christos 1913, 152. Katolikus részről : Malavez, L’Église dans le Christ (Rech. Sc. Rel. 1935) ; Adam—Vécsey, A katolicizmus lényege, 1936, 32 ; Pinard de la Boullaye, Jésus vivant dans l’Église, 1938.
