Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Erőss Alfréd: XII. Pius pápa legújabb körlevelének jelentősége
ERŐSS ALFRÉD 314 Élő személyek egysége sohasem alkothat «fizikai testet», mert abban a tagok elvesztik önállásukat s föloldódnak az egészben. Minden természetes emberi közösség tehát csak «morális test» vagy testület, amennyiben egy közös cél köré vonja a tagok gondolatát, érzését, akaratát a közös vezetés. Ilyen morális testület a hadsereg, a nemzet, az állam. Az Egyház, amint a pápai szavak is kidomborítják : minőségileg fölötte áll mindkettőnek. Ezzel nemcsak egy-két modern szerző túlzott kifejezéseit ítélte el, akik az Egyházat összevétették a fizikai testtel (Glorieux, Haugg, Pelz),1 hanem azoknak a túlzott óvatosságát, vagy egyoldalú racionalista felfogását, akik az Egyházban csak jogi személyt, vagy morális testületet véltek fölismerni. Ez utóbbiakhoz tartozik Szent Pál teológiájának kiváló ismerője, Prat F., aki a Corpus Christi valóságát vizsgálva, már elöljáróba leszögezi : «C’est une réalité de l’ordre moral» (La Théologie de Saint Paule,23 1934 I. 360). Vele szemben már Wikenhauser kimutatta, hogy ez a megjegyzés nem fedi Szent Pál apostol gondolatát (Die Kirche als der mystische Leib Christi nach dem Apostel Paulus,é. n., 123 k.)1 2 A Szentatya ezt a vitát is szerencsésen lezárta. Quodsi mysticum comparamus cum morali, ut aiunt, corpore, tum etiam animadvertendum est non leve quiddam interesse, sed aliquid summi momenti inter utrumque summaeque gravitatis. In hoc enim, quod morale vocant, nihil aliud, est unitatis principium, nisi finis communis, communisque omnium in eundem finem per socialem auctoritatem conspiratio ; dum in mystico, de quo agimus, Corpore conspirationi huic internum aliud adiungitur principium, quod tam in universa compage, quam in singulis eius partibus reapse exsistens virtuteque pollens, talis est excellentiae, ut ratione sui omnia unitatis vincula, quibus vel physicum vel morale corpus copuletur, in immensum prorsus evincat. Hoc est, ut supra diximus, aliquid non naturalis, sed superni ordinis, immo in semet ipso infinitum omnino atque increatum : Divinus nempe Spiritus, qui, ut ait Angelicus, unus et idem numero, totam Ecclesiam replet et unit .3 1 Pelz könyvét «Der Christ als Christus» a S. Officium 1940 október 30-án indexre helyezte. A szerző késedelem nélkül alávetette magát az ítéletnek. 2 Ugyanakkor Haugg, Wir sind dein Leib, 1937 c. könyvének túlzásaival szemben az ellenkező végletet is elítéli Wikenhauser : Wenn es auch richtig ist, daß der Ausdruck «Leib» Christi mehr als ein Bild ist, so darf man doch nicht den «Leib Christi» in volle Parallele zum physischen Leib des Menschen setzen, (in Th. Revue 1939, 24). 3 S. Thomas, De Veritate 29, 4 ; v. ö. Az Egyház közösségi élete, Kat. Szemle 1943, 65—70. Az enciklika bevezetésében olvassuk : Dum enim ex una parte commenticius perdurat rationalismus, qui per absurdum reputat, quidquid transcendat atque evincat humanii ingenii vires, dumque eidem comitatur cognatum erroris genus, naturalismum vulgarem quem vocant, qui in Ecclesia Christi, nihil aliud nisi vincula mere iuridica et socialia nec videt, nec cernere vult ; ex altera parte falsus subrepit mysticismus, qui immobiles limites
