Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Horváth Sándor O. P: Szűz Mária a keresztény világnézetben
304 HORVÁTH SÁNDOR O. P. ilyen Megváltót adott nekünk, aki asszonytól származik, a mi fajunkból való. Áldjuk Krisztust, aki nem irtózott az asszony méhétől s oly magasra emelte föl benne az emberi nemet, hogy ez így a megváltás művében bizonyos tekintetben részt vehetett. Ezért mondjuk áldottnak azt, akit az Isten megáldott, ennyire kiemelt az emberi arányokból, ily magasra helyezteti minden ember fölé oly méltóságba, amelyhez hasonlót megjelölni nem tudunk. Mikor tehát Máriát tiszteljük, akkor csak az Isten áldó szavát ismételjük meg, s elmondjuk, nem annyira Máriának, mint önmagunknak, hogy folyton lelkünk előtt lebegjen a megváltásnak ama nagy jótéteménye, amelyet Mária Fia juttatott nekünk. A keresztény világnézet Máriában tiszteli a megigazuiás és üdvözülés mintaképét. Istennek teljesen ingyenes adománya mindkettő, de az Úr keze előkészít erre és elvárja, hogy az ember ezt a gyógyító erőt szívesen, szabadon fogadja és tegye magáévá. A protoevangélium üres ígéret lenne, ha Máriának a bűnnel úgy kellett volna szembenállania, mint a többi embernek. Hol lett volna akkor a győzelem a kígyó és ennek ivadéka fölött?1 De ezt most itt nem bizonyíthatom, csak megemlítem, így tehát Mária megszentelésében, szeplőtelen fogantatásában valósult meg a legeszményibb ingyenes megkegyelmezés. De ugyanakkor, mikor a protoevangélium beteljesedett, Máriának mindazt ki kellett pótolnia, ami az első megszentülésnél a saját hozzájárulásból hiányzott. Krisztus szabad elvállalásával együtt fogadta el nemcsak az Istenanyaság kiváltságát, hanem a malasztnak rááradt teljességét is. Boldog vagy, aki hittél, így szól az égi biztosítás.1 2 A mi hitünk nem tétetik oly próbára, mint Máriáé. Nekünk nem kell oly nagy terhet magunkra vennünk, mint neki, de nekünk is úgy kell a hitben elfogadnunk Isten adományait, mint Máriának, nekünk is úgy kell meghajolnunk Isten előtt, mint neki. A «fiah-nál ratifikálódott, lett teljes értékűvé és emberileg is véglegessé Mária megszentülése. Ezzel lett a mi megigazulásunk mintaképévé. A hit ennek előfeltétele, az Isten előtt való meghódolás, terveinek, akaratának elfogadása, tehát az Istenbe való teljes bekapcsolódás az éltető eleme és megpecsételése. Ezt látjuk eszményi fokon Máriában. Tisztelete tehát a hozzá való idomulást jelenti. A nagy mintaképeket követni, lemásolni szokás. Az azoknak a külső dicsősége, hogy tovább élnek követőikben. Ezt a dicsőséget adta a Gondviselés Máriának is. Róla mondta ki először a protoevangélium a Krisztusban való teljes megkegyelmezést, rajta teljesedett be ez először és visszavonhatatlanul az evangélium megvalósulásakor. A pátriárkák hite és megigazulása ennek csak halvány előrevetítése, a miénk pedig lemásolása. Krisztusnak nem kellett kegyelmet találnia vagy megigazulnia. Ő ennek forrása és művelője. Egy tiszta 1 A dogmatika általában ezzel érvel, mikor a Szeplőtelen fogantatás titkát meg akarja alapozni. 2 Luk. 1. 45.
