Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Horváth Sándor O. P: Szűz Mária a keresztény világnézetben
300 HORVÁTH SÁNDOR O. P. örökre az emberi nem kivetettjei közé került az Isten előtt meghajolni nem akaró világ szemében. Ezzel lett Mária a világtörténelem egyik leg- megvetettebb alakjává. Ki törődik a nagyvilági, de sokszor birodalmak sorsát befolyásoló, vagy éppen a szegény elesett utcai, nők kalandjaival? Néhány évig talán ujjal mutatnak rájuk, vannak olyanok is, akiket érdekelnek, mások meg is vetik őket, de aztán végleg elfelejtik az egészet. Mária azonban örökre ott áll a világ érdeklődésének és kritikájának középpontjában. Az Istent nem ismerő világ gúnykacaja fogadja és kíséri az evangéliumi elbeszélést és az ú. n. tudományos kritika odahelyezi Máriát, ahol az utolsó utcai nők vannak. Ha megvetik a Pompadourokat és Dubbarrykat, megérdemlik. Maguk intézték így sorsukat. S ha a világ ezeket megérti és kalandjaikat kéjelegve és megbecsüléssel élvezi és éli utánuk, ezen nem csodálkozunk. De mennyire fáj hitünknek, mikor azt, aki az egész kinyilatkoztatás szerint az igazság és tisztaság napfényében úszó asszony, ennyire lealacsonyítják. A mi megváltásunk első áldozatává lett ezzel Mária, áldozat, amelyre először esett a mi átkunk. Ebben is hasonlóvá lett Fiához, aki az Apostol szavai szerint átokká lett értünk. Mindkettő a maga módja szerint viseli a bűn átkát, a kivetettséget. Ezért jut neki oly előkelő hely a keresztény világnézetben, ezért ragaszkodik hozzá a keresztény érzület, ezért tekint fel hozzá, az átokká vált áldozatra, részvéttel, a neki jutott sérelmeket pedig mint a magáéit tekinti. Az emberiségnek Isten megbocsátását nem kereső része elveti Máriát is és neki kell viselnie a bűnnek, az elvakultságnak terhét, a tisztességes emberek sorából való kivetettséget. Ilyen áldozatot, egy ily tehernek a magái avételét, tiszta nevének ilyen beszennyezését vette magára Mária, mikor Krisztus anyaságát vállalta. A Mária-tisztelet tehát szembeszállást jelent az Istent megvető világnézetekkel és alázatos meghajlást Isten üdvözítő tervei előtt. Valahányszor Máriát tiszteljük, vele együtt hajiunk meg alázatosan Isten előtt, aki üdvösségünket olymódon valósította meg, ami a pogánynak ostobaság, a zsidónak pedig botrány.1 A keresztény világnézet semmit sem tud felmutatni, ami a világ, az értelmi elvakultság szempontjából érték lenne. Nem kell neki Isten, még kevésbbé a Szentháromság. Hogyan kellene neki az Isten terveiben szereplő szerény Szűz? Hogy Istenünkkel, Krisztusunkkal együtt vetik meg ezt, ezzel teszik Máriát előttünk becsessé és Istenben és Krisztusban együtt féltett és tisztelt kincsünkké. Nem szóvirág, hanem magában az evangéliumban gyökerező igazság az, hogy Máriának szabadakarati döntéssel kellett hozzájárulnia a megváltás megvalósulásához: Legyen a te igéd szerint !1 2 Isten fölsége nem erőszak. Amikor hozzányúl a teremtményhez, az nem semmisül meg, hanem tökéletesedik. A Szűzhöz is így közeledett. Vele szemben a 1 I. Kor. 1. 23. 2 Luk. 1. 28.
