Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Horváth Sándor O. P: Szűz Mária a keresztény világnézetben
SZŰZ MÁRIA A KERESZTÉNY VILÁGNÉZETBEN 297 terveit tárja elénk, máris találkozunk a Szűzzel. Az emberi nem nagy katasztrófája után megszólal az irgalmas, megbocsátást ígérő Atya szava.1 De azt, amit az ember könnyelműen eldobott magától, amit teljesen ingyen adomány gyanánt nyert, keserves küzdelemmel kell visszaszereznie, s annak, aki gyáván engedte magát legyőzni, hősként kell a harctérre lépnie és győzelmet aratnia. Az ott jelenlevő személyekben megátkoztatott az emberiség. Ezeknek utódaikban viselniök kell időtlen időkig a terhet. De még mielőtt elhangzott volna az átok szava, előbb ugyanabból a szájból kell hallanunk az áldást, a szabadulás reményét, s megjelennek előttünk azok is, mint Isten örök terveinek képviselői, akikben az áldás a földre száll, akik győznek a legyőzött emberiség nevében, akik az elárvult embert pártfogolják, a fejében megromlott és így vezér nélkül maradt emberiség vezéreivé, Isten előtt pedig jótállóivá lesznek. Kilátástalanul elborult az égbolt az emberiség felett, de Isten teremtő szavára megjelent az IGAZSÁG NAPJA,1 2 3 s vele együtt a MULIER AMICTA SOLE,* a nap egész fényében fürdő, attól átitatott, teljesen tiszta asszony is. Éva az átok sötétségében, ez a másik asszony az áldás, a kegyelem és győzelem glóriájában tűnik föl a protoevangéliumban, amelyben először jelenik meg az üdvösség ígérete a győzedelmes Krisztusban. Ez a rövid foglalata az egész kinyilatkoztatásnak : a Krisztusban való váltság és megváltottság olyan eszközökkel, amelyek nemcsak az embert segítik ki tehetetlenségéből, hanem tökéletes győzelmet is biztosítanak Isten ügyének. Amikor a nagy művész először látja meg alkotandó müvének eszméjét, akkor tűnhetik fel lelki szeme előtt olyan átfogó terv, aminőt a Szentírás ad a protoevangéliumban. A megvalósítás folyamán fejlődik ki a művész terve egyes részleteiben és vonalaiban, amíg végleg létre nem jön a nagy mű. így Isten tervei is lassan, évezredek alatt fejlődtek ki a protoevangélium magvából és lezárultak Krisztusban. De nézzük a protoevangélium tartalmát. «Ellenségeskedést teszek közted és az asszony között, a te ivadékod és az ő ivadéka között, te sarka után leselkedel, de ez elgázolja fejedet.» Magának Istennek szájá1 Gén. 3. 15. 2 Hogy a liturgiában gyakran használatos Krisztus megjelölésére a «sol iustitiae» metafora, jól ismeretes. Ennek alapját Szent Pál leveleiben kell keresnünk, amelyek oly markánsan emelik ki Krisztus «igazságának» központi voltát. A Szentírásban Malachiás prófétánál (4, 2) találjuk meg oly világos vonatkozásban, hogy értelméről kétségünk sem lehet. «Et orietur vobis, timentibus nomen meum, Sol iustitae et sanitas in pennis eius : et egrediemini et salietis sicut vituli in armento.» 3 Apoc. 12. 1. Ha Krisztus az igazság, az üdvösség napja, amelyből minden természetfölötti erő kiárad, akkor az, aki a Megváltó személyéhez legközelebb állott és így megváltó erejében legjobban részesedett, méltán jelenik meg úgy, mint ennek az isteni Fölségnek az erejétől legjobban áthatott lény amicta sole. Méltán vonatkoztatja tehát ezeket a szavakat a kát. szentírás- magyarázat Szűz Máriára.
