Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Horváth Sándor O. P: Szűz Mária a keresztény világnézetben
298 HORVÁTH SÁNDOR O. P. ból halljuk a győzelem ígéretét és kihirdetését, amelyben ennek az eszményi asszonynak része van. Egészen mellékes, hogy miként részesül benne. Vájjon ő lesz-e a győző, vagy pedig ivadéka vívja-e ki e győzelmet s ő csak részesül benne : mindenesetre vele együtt és benne győz. Ezt mondja határozottan az Isten igéje. Ezzel Mária a protoevangéliumban úgy tűnik föl, mint akinek a sátán fajzatához nincs köze, ennek ellensége s benne jut győzelemre Isten ereje. Isten győzelmei nem olyanok, mint az emberekéi. Itt fegyver, erőszak, külső látszat a döntő. Ott a láthatatlan természetfeletti erők végzik a kiegyenlítődés műveletét. Ez a győzelem, mondja Szent János, a ti hitetek.1 Emberi fontolgatás nem segít át Isten titkain, nem ad értelmet Isten szavának, ezt csak a hit hallja meg, fogja fel és érti meg. Egy ilyen hitben való győzelmet ígér a protoevangélium. Az asszony a sátáni hatalom megtörésének eszköze. Akár úgy, hogy rajta megtörik a sátán okozta romlás, akár úgy, hogy maga is hozzájárul a győzelem kivívásához. Mária mindenképen mint győző jelenik meg Isten gondolataiban és terveiben. Ez a mi hitünk tartalma. Csodálkozhatunk tervein s megrendülve hallhatjuk a kijelentést, de más értelmet nem adhatunk neki : Máriának a keresztény világnézetben győzelmi szerep jut. Mária a mi büszkeségünk, őt tette meg Isten győzőnek: Tu honorificentia populi nostri.1 2 Akinek ilyen előkelő hely jutott Isten terveiben, annak megbecsülés és tisztelet jár, mert isteni értékek vannak benne, maga Isten mérte ki neki a helyet, amely megilleti az üdvösség ökonómiájában. És mikor ezt halljuk, mintegy elemi erővel tör ki belőlünk az emberi ösztön : Máriának valamit köszönhetünk üdvösségünk terén. Tőle kaptuk Üdvözítőnket, ő volt Isten eszköze e terv megvalósulásánál. Ha Éva testi anyánk, akkor Mária üdvösségünknek hasonló csatornája, mint aminőn az ősszülők vére jut el hozzánk. Tiszteld atyádat és anyádat, mondja a természet törvénye. Nem kell-e ezt alkalmazni erre a viszonyra is, és ha meg akarnók tagadni a szent Szűznek járó megbecsülést, nem tör-e ki belőlünk elemi erővel az emberi természet és nem késztet-e arra, hogy hódolattal, elismeréssel és becsüléssel adózzunk annak, akit Isten üdvösségünk kiindulópontjául választott ki. Mária győztes Isten terveiben. Hódolattal állunk e győztes vezérek előtt és kegyelettel áldozunk a haza védelmében elesett hőseink emlékének. Csak annak kellene kivételnek lennie s kiesnie ebből a megbecsülésből, akit maga Isten ismer el győzőnek? Nem Isten megvetése az, ha Máriától megvonjuk azt, amit az ismeretlen katonának megadunk? Mária győztesként áll a mi világnézetünkben ; nem mi állítottuk be, hanem maga Isten. Nem a mi érzelmünk, nem is az idők lassú folyása fonta köréje ezt a fényárt (gloriolát). Nem illeti-e meg tehát a hódolat 1 I. 5. 4. 2 Jud. 15. 10.
