Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Móra Mihály: Széljegyzetek a rendkívüli házassági köteléki perhez. (Folyt.)
256 NYÉKI KÁLMÁN Uppsala, 1932 (prot.) ; P. Batiffol: Cathedra Petri, Paris, 1938 (RevSR, 1924,440—53 és RechSR, 1928, 31—59 új kiadása) ; B. Poschmann : Ecclesia principalis, Breslau, 1933 ; u. a. Paenitentia secunda, Bonn, 1940 ; J. Holln- steiner, Jb. d. Österreich. Leogesellschaft, 1933, 87—127 ; K. Adam, ThQ, 1938, 161—265; J. Hadzega, ThOl. 1937, 431—40; K. Adam, ThRev, 1931, 193— 200; B. Altaner, ThRev, 1938, 329—333; bővebb irodalom F. Heller : Alt- krichliche Autonomie und päpstlicher Zentralismus (Die kath. Kirche des Ostens u. Westens II. kötete), München, 1941, 3—44; F. Hof mann : Der Kirchenbegriff des hl. Augustinus, München, 1933 (M. Hueber, IX, 524). Wernerhez hasonlóan szintén az eschatologikus iskola felfogásának megfelelően gondolja el az Egyház dogmatörténeti problémáját a svájci J. Böni : Der Kampf um die Kirche, Vevey, 1934 (Klausfelder) ; franciául is megjelent Le Problème de l’Église, Laussanne, 1934 (Payot, 290) és C. H. Dodd : The Apostolic Preaching and its Developments, London, 1936. A felsorolt dogmatörténeti munkák anyagot nyújthatnak ahhoz, hogy feleletet adhassunk az eschatologikus iskolának az Egyház eredetére vonatkozó elméletére : Csakugyan a parúziavárás elmaradásának következménye az egyházi szervezet? Csakugyan a II. és III. század keresztényeinek alkotása a hierarchia? A kielégítő felelet kialakításához elindításul szolgálhat az eschatologikus iskolának Batiffol Pétertől e pár vonással jellemzett alapvető téves kiindulása : «Feltevés szerint az első keresztény hívő közösségek nem gondoltak szilárd organizációra, mert látókörük a közvetlenül küszöbönállónak hitt parúzia várásán túl nem emelkedett. Itt láthatjuk meg legvilágosabban ennek az elméletnek belső ellentmondását, mely Jézus Krisztus tanítását tisztára csak eschatologikus tanítás szűk keretébe akarja bezárni. Ha Jézus Krisztus tanítása csak az lett volna, nem lett volna életképes, elsősorban azért, mert csak zsidó talajon verhetett volna gyökeret olyanok körében, akik a farizeusok és apokalipszisek gondolatvilágában éltek, másrészt nem élhette volna túl azt a kiábrándító csalódást, melyet a parúzia fokozatos kitolódásának elő kellett volna szükségkép idéznie*. (P. Batiffol—F. X. Seppelt : Urkirche und Katholizismus, Kempten—München, 1910, 154—155. * * * Az eschatologikus iskola egyháztanának e rövid ismertetése szolgáljon egyúttal érdeklődést ébresztő felhívásul más dogmatörténeti problémához is, melyeket bőségesen tartalmaz Werner idézett könyve. Az eschatologikus iskolának ez az első dogmatörténeti műve serkentést adhat az ókeresztény dogmatörténet széles területének az eschatologizmus szempontjait figyelembe vevő átbuvárlására. Hogy itt a különféle dogmatörténeti kérdésekben mennyi az elvégzésre váró új feladat, erre vonatkozólag az egyik részletkérdésnek, az eschatologikus egyházfelfogásnak lényegéről itt közölt rövid irodalmi tájékoztatás elégséges módon felhívhatta a figyelmet. Nyéki Kálmán.
