Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Móra Mihály: Széljegyzetek a rendkívüli házassági köteléki perhez. (Folyt.)
Szemle Az eschato/ikus iskola egyháztana. (Irodalmi áttekintés.) Az Egyház eredetéről szóló katolikus álláspont ellen korunkban felmerült irányzatok között legradikálisabb az ú. n. eschatologikus iskola elmélete. E szerint egyrészt maga Jézus is a korabeli zsidóság nézetét osztva, a közeli világvég várásának hangulatában élt, ezért Egyháznak, vagyis hosszú időre szóló vallási szervezetnek megalkotását nem is tűzhette ki feladatul magának ; másrészt az első keresztények is Jézus tanításának megfelelően az ő közeli eljövetelével, a parúziával számoltak, úgyhogy a világvég várásának ily felajzott lelki állapotában szilárd organizációra nem is volt szükség ; midőn a parúziára vonatkozó reménykedés fokozatosan alábbhagyott, a keresztény hitközségek csak ekkor kezdtek itt a földön berendezkedni állandó időtartamra szóló egyházi szervezettel. Bár az újszövetségi eschatológia az újszövetségi teológia egyik legnehezebb kérdése, mégis az eschatologikus iskola álláspontjának egyoldalúsága és tévessége a közölt rövid ismertetés nyomán is már az első pillantásra kétségtelen. Jézus bizonytalanságban hagyta övéit a világvégi eljövetelének időpontjára vonatkozólag, úgyhogy egyetlen kijelentése sem fogható fel az ő állítólagos közeli eljövetelének meghirdetéséül. Ha Jézus Mt 24, 36-ban és Mk 13, 32-ben kijelentette, hogy a parúzia napját és óráját nem tudja, csak egyedül az Atya van e tudás birtokában, akkor az eschatologikus iskola főérveiként felhozott Mt 10, 23 ; 16, 28 ; 24, 34 ; 26, 64-ben és a párhuzamos helyekben nem hirdethette közelinek a világ végét. Ebből egyúttal az is következik, hogy az első keresztények sem hihették biztosan Jézusnak rövid időn belül bekövetkező visszatérését. Ezért az eschatologikus iskola tévedését átvevő modernizmust joggal ítélte el X. Pius «Pascendi»-enciklikájában (Denz. 2071 nr. skk.), valamint a «Lamentabili» dekrétum (Denz. 2033 és 2052 nr.). Az őskereszténység történetével oly intenziven foglalkozó liberális protestáns teológia atyja, Harnack Adolf (j- 1930) mentes volt korunk eschatologikus lázától, de a liberális teológiának hihetőleg hosszabb időre (Theologische Revue 1936, 339.) iránytadó mai kifejezője, Lietzmann Hans (f 1942) is távoltartotta magát (H. Lietz- mann : Geschichte der Alten Kirche, Leipzig, 1932, I, 26—27.) az eschatologiz- mustól, mely Jézust a közeli világvéget váró zsidó apokaliptikától teszi függővé. 1. Az eschatologikus iskola ötvenéves múltra tekint vissza, ezért nap
