Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Móra Mihály: Széljegyzetek a rendkívüli házassági köteléki perhez. (Folyt.)
NYÉKI KÁLMÁN jainkban az a hiedelem keletkezhetett róla, hogy hatékonysága hanyatlóban van (v. ö. L. Kösters : Die Kirche unseres Glaubens, Freiburg, Herder, 1935, 93.), midőn látszólag váratlanul nagyméretű dogmatörténeti mű jelent meg a könyvpiacon Martin Werner: Die Entstehung des christlichen Dogmas, Bern—Leipzig, 1941 (Paul Haupt XXI, 730.), mely az eschatologikus iskola álláspontját képviselve, ezt újból erőteljesen a tudományos érdeklődés nézőterébe állította. Nagyszabású kísérlet ez a munka az összes dogmák keletkezésének megmagyarázására ; alapvető álláspontja : a parúzia elmaradásának következményé a dogmák kialakulására a hellenizmus hatására. Werner kísérletére rávonatkoztatható az eschatologikus Heiler Frigyes óhaja : «a modern teológia kopernikusi tette ; egy csapással kiemeli sarkaiból a római katolikus egyház óriás-épületét» (Fr. Heiler : Der Katholizismus. Seine Idee und seine Erscheinung, München, 1923, 3.). Werner az egyházi organizáció kialakulásának külön helyet biztosít a többi dogma közt ; ez szerinte az a keret, melyben lefolyt a többi dogma kifejlődése a hellenizmus hatásakép az eschatológiától való fokozatos mentesülés következtében («Enteschatologi- sieriing»). Werner könyvének megjelenése Folke Holmström: Das eschatologische Denken der Gegenwart. Drei Etappen der theologischen Entwicklung des zwanzigsten Jahrhunderts, Gütersloh, 1936 (Bertelsmann, XX, 424) c. mű jelentőségét csak jobban kiemelte. Holmströmmel a svéd protestáns teológia Söderblom, Billing és Nygren után új virágkorába lépett (v. ö. Theologische Revue, 1935, 499.). A protestáns teológia történetében a századforduló óta Holmström három korszakot különböztet meg ; mindegyikről kimutatja, hogy mennyire hatása alatt állott az akkor uralkodó bölcseleti irányzatnak. Holm- ström könyve egy darab teológiai kortörténet ; álláspontja és színvonala a protestáns teológiában a századforduló óta bekövetkezett változásnak beszédes tanúja. Holmström biztos ítélettel rajzolja meg az eschatologikus iskola keletkezését és további alakulásának irányát. Ez az áramlat szerinte a liebrális protestáns teológiából kiindult vallástörténeti iskola egyik elágazása. A vallás- történeti iskola nagy energiával felkutatta a késő-zsidó apokaliptikát és elvi álláspontját kifejezte a zsidó apokaliptika és az őskereszténység viszonyáról, főleg Boussset Vilmos két könyvében : Die Religion des Judentums im neu- testamentlichen Zeitalter, 1903 és Hauptprobleme der Gnosis, 1913. De a kérdést tudományos viták keretében állandóan csak az eschatologikus iskola tartotta felszínen. Az eschatologikus iskolát előkészítette Baldensperger Vilmos elzászi professzor : Das Selbstbewußtsein Jesu im Lichte des messianischen Hoffnungen seiner Zeit, Straßburg, 1888, 18922 ; megalapozta Weiss János göttin- geni professor : Die Predigt Jesu vom Reiche Gottes, Göttingen, 1892, 1900*. Teljesen kiépítette és «következetesen» képviselte Schweitzer Albert protestáns pásztor, majd straßburgi professor s végül 1913 óta kongói hithirdető : Die Messianitäts- und Leidensgeheimnis, 1901, 19292, főkép Von Reimarus zu
