Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Ivánka Endre: Egyháztörténet és eszmetörténet
EGYHÁZTÖRTÉNET ÉS ESZMETÖRTÉNET 215 ki, mint például azt az állítást, mely szerint zsidó hatások működtek volna közre ebben a mozgalomban. A képromboló vitának e két egymással ellentétben álló elbírálása csak egyben egyezik ; abban tudniillik, hogy mind a kettőnek a szemlélete kirívóan anachronisztikus szempontokat alkalmaz. Újabban úgy katolikus, mint orthodox részről a képtisztelet védelmezőinek mélyebb motívumait igyekeznek megérteni, túljutva azon a minden esetre érthető, de a kérdést egyáltalában nem kimerítő felfogáson, mely szerint a képtisztelet védelmezői tudatában voltak annak, hogy egy régi hagyományt, egy egészséges, a kereszténység kezdetéig visszanyúló, áhítatot keltő szokást képviselnek, olyan próbálkozásokkal szemben, melyek judaizáló vagy izlamizáló motívumokból meg akarták fosztani a kereszténységet jámborságának egy tipikus és a vallási érzület számára értékes kifejezési formájától. Mélyebb szellemi rugókat, mélyebb elvi alapokat keresnek — mert ez a magyarázat, akármennyire tiszteletreméltó is, ugyanolyan «felvilágosodott», modern gondolkozású férfiakká teszi a képtisztelet védelmezőit, akik eszerint csak valláspszichológiai okokból védték volna egy egyébként közömbös, csupán a vallási érzület külső kifejezését érintő «adiaphoron»-t, mint amilyen modern «elfogulatlan» gondolkodást tulajdonít a képrombolóknak az a felfogás, mely bennük csak a kifinomult, tisztán lelki és szellemi vallásosság képviselőit látja a «vaskos külsőségekhez kötött, babonás és népies, képimádó» vallásossággal szemben. Katolikus részről itt különösen H. Menges: Die Bilderlehre des hl. Johannes von Damaskus c. könyvére (Münster 1938), orthodox részről különösen G. Ostrogorsky dolgozataira (mint : Die erkenntnistheoretischen Grundlagen der byzantinischen Bilderverehrung, Seminarium Kondakovianum 11.1928), 47—52 ; Studien zur Geschichte des byzantinischen Bilderstreites, Breslau 1929; Les débuts de la querelle des Images, Mélanges Diehl II, 1930, 235—255, Rom und Byzanz im Kampfe um die Bilderverehrung Sem. Kond. VI, (1932,)23 lehetne rámutatni. A közös gondolat, amely ezekből az újabb kutatásokból kibontakozik — illetve amelyet ezek a kutatások az egyházatyák erre vonatkozó műveiből kihámoztak, mert csak oda kellett figyelni arra, amit ők erről a kérdésről mondanak anélkül, hogy az ő mondanivalójukat modern pszichologizáló magyarázatokkal és anachronisztikus gondolatokkal eltakarjuk és felhígítjuk, és máris biztosítva volt a képtisztelet valódi motívumainak a helyes megértése — a közös gondolat tehát az, hogy a képtisztelet, azaz a vallási tartalmak ábrázolhatósága, az isteni-nek látható, testi formákban való megjeleníthetősége szükséges velejárója és következménye a megtestesülés misztériumának. Ha igaz az, hogy az Isten Fia közöttünk járt, megtestesült és emberré lett, akkor igaz az is, hogy ez a láthatóvá vált Istenség, ez az emberré vált Isteni Ige, látható képeken ábrázolható, testi valóságában képeken megjeleníthető. Hogy aztán ennek a képnek
