Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Bendefy László: Johannes Ungarus 1261 körüli utazása
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 181 Proklost a patrológia úgy értékeli, mint Chrysostomos egyik legtehetségesebb epigónját. Életének bizonyára legkiemelkedőbb eseménye volt, amikor nyíltan szót emelt Nestorios patriarcha Theotokos-ellenes kijelentéseivel szemben. Akkor úgy látszott, hogy már addig is megtört életpályájának vég leg befellegzett. Utóbb azonban ő lett az eretnekség miatt letett Nektarios második utóda (f 446). Altaner 1938-ban még csak 27 homiliáját említhette, azokat is részben nem eredetieknek minősítve. (Patrologie 214. old.) Ez a szám t. i. a Migne görög sorozatának 65. kötetében levő 25 homilia (679—888), amelyekhez még egy-két kiadatlant is említenek egyes monográfiák, 30-ra emelkedett azóta, de nyilvánvaló volt, hogy mindez csak elenyésző töredéke lehetett annak a tekintélyes anyagnak, amelyet a harminc évnél hosszabb ideig működött szónok a valóságban «termelt». Ezt a hiányt igyekezett pótolni Marx, amikor a biztosan eredeti Proklos-homiliák szellemébe annyira beledolgozta magát, hogy képessé lett kiváló bizánci homiléták irodalmi hagyatékához tapadó spuriák tömegéből közel 60 olyan beszédet kiemelni, amelyekről többkevesebb biztonsággal meri állítani Proklos szerzőségét. Sajnos, a kiadatlan és különféle könyvtárakban szétszórt anyagtömegre nem volt módjában ezirányú kutatásait kiterjeszteni ; az e téren működött szakférfiútól, Ehr- hardtól pedig mindössze két Proklos-beszédet tudott megszerezni, amelyeket kiadványa végén egész terjedelemben közöl. E munka célja nem az, hogy akár a már eddig ismert, akár az újonnan ilyenekként kiemelt proklosi homiliák tartalmát megismertesse, hanem betekintést ad abba a sokrétű kutatómunkába, amelyet szerző kifejtett eredményének elérésére. Minthogy ennél a különleges eljárásnál a külső tanulságok alig jöhetnek számításba, leginkább belső érvekre kellett támaszkodnia. Szerencsére Proklos előadásmodora, bár a kor iskolás szokásaihoz igyekszik alkalmazkodni, annyira egyéni színezetű, hogy a legtöbb esetben Marx érvei előttünk is teljesen elfogadhatóknak tűnnek fel. Főleg jellemzőek stílusára e sajátságok : erős lírai vonás tartalom és forma tekintetében egyaránt, népszerűségre való törekvés néha az ízlés rovására (későbbi beszédeiben, vagy előkelő hallgatóság előtt mondottakban természetesen tudott fennkölt is lenni !), a szónoki és költői alakzatok széles skálájú alkalmazása, a panegyrikus beszédre való nagy hajlamosság, amely első céljának tekinti az ünnepi hangulat keltését, míg az erkölcsi jóra való buzdítást legtöbbször mellőzi ; ehelyett valamely szentírási idézettel hirtelen befejezi a beszédet. A mindenkivel szemben szelíd, irenikus lelkületű férfiú csak az eretnekvezérekkel, néha Nestoriosszal szemben is fakad érdesebb szavakra ; gyakran kell azonban kikelnie a zsidók ellen, akik korában már olyan merészek voltak, hogy a templomba is besettenkedtek és az egyházi tanítást gúnyolták, ellene izgatták a híveket. Patrológiai eredményén kívül e munka a homiletika történetének is érdekes részletére világít rá, de irányítást ad egyház- és dogmatörténeti szempontból főleg a megtestesülés titkára, valamint Mária istenanyaságának tanára nézve is, mert ezek voltak Proklos legkedvesebb beszédtémái. Az e tekintetben végbement fejlődést beszédeiben szinte nyomon követhetjük Nestorius fellépése előtt, alatt és után. Termé
