Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Bendefy László: Johannes Ungarus 1261 körüli utazása
180 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN télén, hogy a Decretumban nem találunk olyan tantételt, amely a Magister határozott nézetét a feltételes házasság kérdésében kifejezésre juttatná. Tény viszont az is, hogy a feltételes házasságot mégis említi, causa-ja példájával összefüggésben bevonja a tárgyalásba. Freisen szerint a pregratianusi idők és maga a Magister sem tud a feltételes házasságról, amelynek fejlődése III. Sándor pápával kezdődik. Ennél azonban valószínűbbnek látszik az a feltevés, hogy Gratianus korában Bologna jogászait a kérdés már foglalkoztatta. Gratianus összefüggését a feltételes házasság tanával talán mégsem lehet egyszerűen elutasítani, hiszen a fenti helyén is számol ennek lehetőségével. így mégis ő volt az első, aki a kérdést először felvetette, ha a távolabbi összefüggéseket és a további következményeket nem is sejtette. Ennyiben mégis kiindulópontja a feltételes házasságkötés tanának. Szerző jogtörténeti készültségére és másodkézből dolgozására nem jó fényt vet, hogy Damasust egyszerűen Boemusnak írja, nem is sejtvén ama újabb kutatásokról, amelyek ezt, a magyar származást erősítvén, alapjában döntik meg, vagy legalább is erősen kétségessé teszik. (V. ö. erre Móra: Középkori kánonjogi gyűjtemények, kny. a Századok 1939. évi 9—10. számából.) Éppen a megfordított módszerrel dolgozik Firminus Feltz: De coniugam admissione in religionem, Romae, 1941. IX + 75 lap, aki a házasok szerzetbelépésével foglalkozik; a jogintézmény történeti kifejlődése teszi ki könyvének csaknem a/3 részét, amelyet a mai jog feldolgozása követ. A könyv címébe írt kérdés ugyan gyakorlatilag nem olyan jelentős, mint az előbbi munkáé, de ez semmit sem von le a mű tudományos értékéből. A gyakorlatban ritkább felmerülése, vagy talán a Codex egyszerűbb szerkezete okozhatta, hogy nagyobb irodalmi vitát nem eredményezett, ami nem jelenti azt, hogy szerzőnek nem maradt volna elég kérdés az állásfoglalásra. Az 542 c. l°-a az érvényes (és végrehajtott) házasság tartama alatt a házastársak szerzetbelépését (noviciátus, fogadalom) érvénytelennek minősíti. A communis opinióval együtt szerző e jogszabálynak abszolút hatályt tulajdonit, amely alól az ágytól és asztaltól elválasztott házastárs számára nincs kivétel. Magától értetődik, hogy a házasság érvénytelenné nyilvánításával, méginkább a házasságnak az egyik házastárs halála okozta megszűnésével ez az akadály megszűnik. Ennek a kérdéscsoportnak részleteit boncolgatja a témánál fogva a szerzetesjogban is járatos szerző ügyes csoportosításban. Érdemes összehasonlítani Feltznek Gratianusra vonatkozó szépen kidolgozott fejtegetéseit (21—23. 1.) az előbbi szerző elnagyolásával, bár persze Feltz sem vett tudomást az újabb Decretum irodalomról. A közvetlen forrástanulmányok, a régebbi és újabb auktorok müveinek egyenletesebb ismerete, a jogtörténeti érzék szép reményekre jogosít. Móra Mihály. Marx Benedict: Procliana. Untersuchung über den homiletischen Nachlaß des Patriarchen Proklos von Konstantinopei. (Münsterische Beiträge zur Theologie. Aschendorffsche Verl. Heft 23. 1941.) X és 104 old.
