Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Bendefy László: Johannes Ungarus 1261 körüli utazása
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 179 a bíró döntésétől függ. Ugyancsak a bíró joga az ingyenes jogvédelem engedélyezése, ami a kódex előtt a püspök jogkörébe tartozott. Ez a vázlatos áttekintés is igazolja, hogy a könyv tudományos értéke mellett hasznos gyakorlati támogatója lesz az egyházi bíróságoknak. Kontor Lajos. Sebastianus Fraghi: De condicionibus matrimonio appositis. Romae, 1941. XV + 118 lap. Az előszóiró Dalpiaz professzor, egyben a S. C. Officii promotor iustitiae-ja, joggal emeli ki, hogy a feltételes házasság a legnehezebb bírósági esetek közé tartozik. A kánoni házasságjog consensus facit nuptias kardinális tételével összhangzásban a házassági beleegyezés feltételhez is köthető. Minthogy itt nagyobbrészt belső akarati szféráról van szó, a bizonyítás sokszor alig leküzdhető akadályba ütközik. A sok elméleti és gyakorlati nehézség láttára nem is hiányoznak hangok, amelyek arra törekesznek, hogy a kánoni jog közeledjék e tekintetben a világi joghoz, amely szerint a házassági beleegyezést nem lehet feltételhez kötni. Részben ide tartozik az a javaslat, amely szerint de lege ferenda szempontból minden, az Ordinarius megkérdezése nélkül szabott megengedett feltételt jikció útján mint ki nem kötöttet kell tekinteni. (Apollinaris 1939 (XII) 114. sköv. Kienitz: Stellung und Tätigkeit des Promotor iustitiae in Ehesachen, 599 sköv.) A kánoni feltételes házasság a házasság szerződési mivoltának felismerésétől számítható. A szerződési elméletből logikusan fejlesztették ki azt a tant, hogy a házassági szerződés, mint minden más szerződés, feltételhez is köthető. Fraghi nehéz, elméletileg és gyakorlatilag igen jelentős kérdés feldolgozásához fogott. A munka súlypontja a jogdogmatikai részen van, amelyet mintegy másfélívnyi történeti bevezetés előz meg. Freisen, Hussarek és Philipps fejtegetései után nehéz volt itt újat hozni. De nem is ez volt a cél, hanem, hogy szerző áttekinthető képet adjon a kánonjog álláspontjáról és összefoglalja a kánoni tanítást. Ez nagyban-egészben nem is volt sikertelen és ezzel jó szolgálatot tett egyházi bíróságainknak. A derék munkát végzett szerzőtől, mint Róta ügyvédtől elvárhattuk volna, hogy a Róta — közzétett és méginkább közzé nem tett — döntését szélesebb körben értékesíti. A római nyomda persze szokás szerint nehezen barátkozik meg a német szavakkal. Szerző nézetünk szerint nem látja helyesen Gratianus szerepét a feltételes házasságkötés tanánál. Szerinte Gratianus az ismert helyén (32 C 8 qu) nem szól a feltételes házasságról és jelentősége csak abban áll, hogy későbbi szerzőknek alkalmat adott a véleménynyilvánításra. így a szerző. A Magister azt a kérdést tárgyalja : vájjon megengedett dolog-e, hogy a hivő hitetlennel feltétel mellett házasságot kössön. A feltétel az lenne, hogy a hitetlen áttér a keresztény hitre. Gratianus a kérdést nem dönti el, hanem metódusához híven áttér a morális oldalra. Gratianus értékelésével érdemes lett volna behatóbban foglalkozni és reá vonatkozólag állástfoglalni Hussarek, Freisen és Plöchl nézetével szemben, amelyeket a szerző még csak fel sem említ. Kétség12*
