Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Bendefy László: Johannes Ungarus 1261 körüli utazása
volna azoknak a teológusoknak, akiknek írásai időközben kritikai kiadványokban napvilágot láttak (pl. Szent Anzelm, Gerhoch von Reichersberg némely írása,) az újabb kiadásokhoz hozzámérni. Kéziratos emlékek tanulmányozásának nem mer nekivágni, pedig ezek nem egyszer rejtenek meglepő eredményeket. Néhány kódexet ugyan figyelemre méltat, de csak olyanokat, amelyekre már mások utaltak, sőt tartalmilag ismertették. — Helyeselhetjük a fontosabb szövegrészietek eredetiben való közlését. A vonatkozó tanításnak biztos ismeretében mer önálló, az eddigi felfogástól eltérő ítéletet formálni. Rámutat, hogy bár Berengarnak legjelentősebb ellenfele a bec-i Lanjrank, a Corpus Christi Mysticum tana szempontjából jelentősége jóval alulmarad tanítványáénál, Guitmund de Aversa-énál, a «figura, sacramentum, signum» fogalmak mélyértelmű kifejtőjénél. Még nála is nagyobb és jelentősebb Berengar cáfolatában Lüttichi Alger. Viszont kijavításra szorul a Szent Anzelmrö\ alkotott eddigi vélemény : az eucharisztia-tanban jelentősége jóval kisebb, mióta a kutatások megállapították, hogy az eucharisztikus szempontból fontos és korábban neki tulajdonított 107. levél, a IV. és XI. Meditatio, s az Orationes 26—38 nem tőle valók. Ugyanilyen megállapítások miatt csökkent Hildebert de Lavardin jelentősége. Ellentétes nézetet nyilvánít Grabmannak azzal a megállapításával szemben, hogy Petrus Lombardus nem foglalkozott volna a Corpus Christi Mysticum-tannal. E. Merschnek pedig azt a nézetét javítja, hogy a «sacramentum tantum, sacramentum et res, res tantum» első kifejtése Petrus Lombardus nevéhez fűződnék, mert — mint szerzőnk kimutatja — az már megtalálható a Lombardustól forrásként felhasznált Summa Sententiarum-ban. Viszont mi a szerzővel ellentétben úgy látjuk, hogy az «Offendiculum»-nak Honorius Augustodunensis-i szerzősége nem tartható fent. — Irodalmi tájékozódása mintaszerű, bár meglepett, hogy A. Wiken- hausernek Corpus Christi Mysticum tanáról szóló szép munkája (Die Kirche als der mystische Leib Christi nach dem Apostel Paulus, 1937) nem található a felhasznált könyvek sorában, ami annyival inkább fontos lett volna, mert hiszen a szerző két ízben is ismerteti Szent Pál apostolnak leveleihez fűzött (Meluni Róbert és Abaelard iskolájából származó) skolasztikus magyarázatok Corpus Christi Mysticum tanát, itt pedig Szent Pál felfogásának helyes ismeretére jó eligazító lett volna az említett monográfia. Az említett egy-két megjegyzés ellenére is hangoztatjuk a munka értékét. A nagy gonddal, helyes módszerrel, szép szorgalommal, német alapossággal készült, előadásában vonzó munka igen sikerült és számottevő alkotása a teológiatörténeti irodalomnak. Félegyházy József. Andreas Russo: De damnatione ad expensas in iure canonico speciali relatione ad ius civile Italicum. Roma, Officium Libri Catholici, 1941. 80 1. A könyv olasz vonatkozása mellett teljes értékű az általános kánonjog szempontjából is s egyaránt kimeríti történeti, elméleti és gyakorlati szempontból a témát. A szerző a római jogból indul ki : a köztársaság végén és a császárság kezdetén a perköltség viselése még büntetésjellegű volt, ezt a jelIRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 17T Theologia. 12
