Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Bendefy László: Johannes Ungarus 1261 körüli utazása
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 173 de amennyire lehetett, itt is enyhített a magyar állásponton és az egyházjogival békéltetni igyekezett. Mályusz Elemérnek «felfedezéséről» még csak hírből tudott s nem foglalkozhatott vele érdemlegesen. Végítélete az, hogy Werbőczy jogfilozófiailag a kér. jogfelfogást vallja ; egész munkája eszmei összhangot mutat a Corpus Juris Canonici és Szent Tamás jogi tanításával, a Prológusban mindkettőt bőven használja forrás- szövegül is ; az elméleti rész után a magyar szokásjogot tárgy azó három könyvben tételeit igyekszik összhangba hozni elméletével és a kánonjog rendszerével, még abban a pontban is, mely egyébként a legjobban eltér az egyházjog tanításától, t. i. a magyar király főpapkinevezésének kérdésében. Félegyházy nagy felkészültséggel, a kérdések legmélyére ható boncoló készséggel, alaposan és sikeresen oldotta meg vállalt feladatát : feltárta a Werbőczy által forrásul használt kánonjogi szövegeket, sőt azonfelül rámutatott arra is, mennyiben szolgált Werbőczynek az egyházjog elvi irányításul, mennyi van annak és a középkori teológiának világképéből Werbőczy jogi szemléletében és így a forrástörténeti adalékok mellett megfelelő gondot fordított a szellemtörténeti összefüggések vizsgálatára is. A jeles munkát megérdemelt figyelembe ajánljuk. Sípos István. Dr. Scher mann Egyed: A magyar szerzetesek jogi helyzete és a mostani magyar szerzetek rövid ismertetése. A Magyar Jogászegylet Egyházi Jogi Szakosztályának kiadványai (szerkeszti Móra Ferenc) 2. száma. Kiegészített különlenyomat a Magyar Jogászegyleti Értekezések 1942. évi 1—2. számából. Pannonhalma—Budapest, 1943. A szerzetesjog kiváló ismerőjének és művelőjének, Schermann Egyed- nek a Magyar Jogászegylet egyházjogi szakosztályában 1941-ben előadott s a Magyar Jogászegyleti Értekezések 1942. évi 1—2. számában megjelent dolgozata kiegészített különlenyomatként is napvilágot látott s a nagyközönség számára is hozzáférhetővé vált. A tudós szerző dolgozata első részében tulajdonképen a szerzeteknek és szerzeteseknek a magyar állami egyházjog szerint való helyzetét ismerteti. Szól röviden pl. a szerzetek befogadására, jogi személyiségére vonatkozó állami jogszabályokról, rámutatva egyes pontoknál a párhuzamos kánonjogi rendelkezésekre. Említi a régi rendek hiteles helyi működését, a legfőbb kegyúri és felügyeleti jogot, a szerzetek részvételét a törvényhozásban, a papi kiváltságokat, a fogadalmak állami elismerését, megemlítve azokat a bonyodalmakat, melyek a fogadalmak körül abból keletkezhetnek, hogy a kánonjog szerint a betöltött 21., a magyar jog szerint a 24. évvel kezdődik a nagykorúság. A legtöbb pontnál van egy-két megjegyzés, mely nem mindenütt és nem könnyen található meg. A második rész felsorolja a Magyarországon található összes férfi és női rendeket, kongregációkat és a szerzetesekhez hasonló női Társulatokat. Mindegyiknél megemlékezik a szerző történetükről, nálunk való megtelepedésük idejéről s jelenlegi elterjedtségükről. Érdekes tudni, hogy Magyar- országon ma 13 férfirend, 5 kongregáció (ezek közé sorolja a szerző a lazaris-
