Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Horváth Sándor O. P: A pápaság mint a vándoregyház világossága és erőssége (Folyt.)
14 HORVÁTH SÁNDOR O. P. denki tetszés szerint folytathatja életét, anélkül, hogy ezt az intézmény befolyásolná vagy teljesen áthatná. Irányító elvei sem ölelik föl az emberi élet alapjait, hanem csak ezekre építenek több-kevesebb összefüggésben. Az Egyházat nem lehet az ilyen lakás analógiájára felfogni. Az is, de úgy, hogy ennek építőkövei a megváltottak, akikre Krisztus vérének hatóereje árad át, akik ebből élnek és éppen ezért élő, egy forrásból táplálkozó közösséget alkotnak.1 Nem külső, hanem benső közösség tehát az Egyház, amelynek éltető eleme nem a vér, nem is valami természetes életelixir, hanem Krisztusnak az universale princípium gratificationis-nak a kereszten megszerzett élet- és éltetőereje.* Innen van, hogy az Egyháznak úgy elméleti irányítása, mint pedig gyakorlati útmutatása (törvényhozása) a híveknek nem külső viszonylataira vonatkozik elsősorban ; nem is csak tetszésszerinti életmódra berendezett lakást ad nekik bérbe, hanem megkívánja, hogy új bensővel lépjék át kapuját és hogy ott az újjászületés vizében teljesen átalakulva ne a régi, hanem az új Ádám vérétől táplált életet éljenek. Ezért öleli föl az Egyház elméleti irányítása az emberi élet és világnézet elveit, alapjait. Ebben kíván föltétlen alkalmazkodást híveitől. Törvényhozásának végső célja pedig Krisztus és Isten szeretetének közvetítése. Erre van megbízatása és ennek felel meg akkor is, mikor büntet és nagyon földszagú törvényeket bocsát ki. Az utolsó tétel védelmére kellett és kell a hittudománynak, nem egyszer indokolatlanul is, sok fáradságot pazarolnia. Heilernél (i. m.) sokszor felhangzik a vád, hogy a római Egyházban kialudt a szeretetet hogy a pápák működése egyenesen arra van beállítva, hogy a szeretetet a joggal, a szeretetlenség főokozójával helyettesítsék. A Liebeskirche és a Rechtskirche is kedvelt jelszavakká váltak és az utóbbit teljesen evangéliumellenes tünetnek nyilvánították.1 2 3 Hogy a jognak az egyházi életben maga Krisztus juttatott szerepet, Egyházának hierarchikusan elképzelt és elrendelt tagozásából következik. Az is világos, hogy az egyházi törvényhozás Krisztus védelme alatt áll és az Ő tekintélyében szentesül, nyeri sérthetetlenségét és kötelező erejét (sanctitas obiectiva). Az emberek megszentülésére való beállítottság sem hiányzik ebből a törvényhozásból, ami a szeretet jellegét alapjában föltétlenül biztosítja. A jog és a szeretet csak bizonyos rendszerek elgondolása és lelkisége alapján zárják ki egymást, a természetjognak nem ez az útmutatása. Az Egy1 A hit szempontjából legfenköltebb költői szépségek eszközeivel festi le a Dedicatio Ecclesiae hymnusa : Urbs Jerusalem beata ... 2 Hogy ez a Krisztus vérétől való éltetés különböző módon történik az egyetlen Egyház többféle létfokán, már föntebb kifejtettük. A szövegben célunknak megfelelően csak a legalsó létfok, a vándoregyház igényeit tartjuk szem előtt. 3 V. ö. Manser O. P. kitűnő értekezését a Divus Thomasban (1928) : Rechtskirche und Liebeskirche ...
