Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Bendefy László: Johannes Ungarus 1261 körüli utazása
166 BENEDICTUS HENRICUS MERKELBACH Hiányos volna beszámolónk, ha megfeledkeznénk arról a lelkes munkáról, melyet P. Merkelbach a mariologia terén kifejtett. Idevonatkozó tanulmányai először a Revue Ecclesiastique de Liège, majd a Xenia Thomistica (IL kötet) és az Angelicum hasábjain jelentek meg. Tagja volt annak a mariologiai bizottságnak, amelyet Mercier bíboros alapított Mária kegyelmi közvetítésének behatóbb tanulmányozására, sőt hamarosan meghívták a Szentszék által felállított pápai bizottságba is. A mariologia terén kifejtett irodalmi munkásságát 1939-ben koronázta meg, midőn kiadta immár szerte közismert könyvét: Tractatus de Beatissima Virgine Maria Matre Dei atque Deum inter et homines Médiatrice (Desclée, Paris, p. 324). A nagy hittudóst növendékei félve tisztelték és szerették. Termete, alázatossága, összeszedettsége, óriási munkabírása, a rendi szabályok szinte aggályos megtartása egyaránt Szent Tamásra emlékeztetett, akinek tanításában és tudományos irodalmán működésében hűséges követője volt. Tudományos magatartása mindig józan volt. Kerülte a skepticismus és a fanatizmus Scylláját és Charybdisét. A dogma mindig dogma volt nála, a filozófiai rendszer pedig csak merő filozófiai rendszer. Fáradtságot nem ismerő munkássága s az Örök Város nehéz klímája aláásta egészségét. Ezért tért vissza 1936-ban Löwenbe, tanári és irodalmi működését azonban lankadatlanul folytatta továbbra is. Itt érte 72-ik életévében a halál. Talán nem túlzás, ha Giacomo M. Vosté-val megállapítjuk, hogy korunk legegyetemesebb hittudósát vesztettük el benne (Osservatore Romano, 13 Agosto 1942, — ahonnan adatainkat is vettük). Munkás élete azonban tovább gyümölcsözik értékes teológiai hagyatékán keresztül, melyért már bizonyára — minden elismerésünkön és hálánkon túl — elnyerte örök jutalmát, — quad est gloria et corona doctorum. Orbán László.
