Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Bendefy László: Johannes Ungarus 1261 körüli utazása
ÚJABB EGYHÁZI DÖNTÉSEK A FŐKEGYÚRI JOG HATÁRTERÜLETEIN 163 betöltési módot. Tehát abból a körülményből, hogy valaki javadalmat alapított, csak akkor következik a betöltés joga, ha ezt a jogot külön biztosította a maga és jogutódai számára s gondoskodott ennek az alapítási feltételnek egyházi elfogadásáról is. A szokásjogra — mondja a kongregáció most idézett döntése — a 403. kánon tilalma miatt már nem lehet hivatkozni. • * * Hasonló döntést hozott Róma újabban a káptalani méltóságok betöltése kérdésében. A kódex 396. kánonjának 1. §-a ugyanis a káptalani méltóságok adományozását a Szentszéknek tartotta fent. Az ellenkező szokás és privilégium érvénytelenítéséről ez a kánon nem beszél (amit a kanonoki székek betöltésénél — mint fentebb láttuk — nem mulaszt el a 403. kánon), így tehát a legújabb időkig zavartalanul gyakorolhatták a 4. kánon alapján javadalombetöltési jogukat azok, akik valamikor a Szentszéktől káptalani méltóság betöltésére privilégiumot kaptak, míg azután Róma 1940-ben a cataniai káptalan ügyében hozott döntésével megszüntette ezeknek a privilégiumoknak az érvényét is. Az ügy előzményei a következők : IV. Pius pápa 1565-ben az ősi cataniai bencéskáptalant világi káptalanná alakította át s úgy rendelkezett, hogy a korábbi szokásnak megfelelően a négy káptalani méltóság és a 12 kanonoki szék betöltésének jogát a mindenkori cataniai püspök gyakorolja (collatio, provisio et omnimoda dispositio ad ipsum Episcopum ... pleno iure pertineret). A négy méltóság mellé a püspök 1639-ben egy ötödiket alapított s annak betöltését magának tartotta fent. Az öt méltóságot a legújabb időkig a cataniai püspök (illetőleg most már érsek) szabadon betölthette azon az alapon, hogy ezt a jogát a 4. kánon a kódex életbeléptetése után is megtartotta. A Dataria Apostolica azonban vitatta ennek az álláspontnak a helyességét, majd az ügyet a S. Congr. Concilii elé vitte s ez 1940 június 15-én döntött az ügyben (a döntés az Acta Apostolicae Sedis 1941 március 10. számának 70—72. oldalain jelent meg). A döntés már elöljáróban megállapítja, hogy a később alapított ötödik méltóság betöltésének joga a kódex életbeléptetése óta az alapítás ellenére sem illeti meg a püspököt, minthogy az alapítást, illetőleg a javadalombetöltési jogot nem erősítette meg apostoli privilégium. De nem illeti meg a püspököt a betöltési jog a négy régi méltóság tekintetében sem, bár az erre jogosító privilégiumot IV. Pius pápa engedélyezte. IV. Pius bullája ugyanis csupán az akkori általános jogot foglalta magában, a kódex viszont a káptalani méltóságok betöltése kérdésében az általános jogot megváltoztatta, tehát IV. Pius bullájának rendelkezését is a mai általános jognak megfelelően megváltozottnak kell tekinteni. Nem kerülte el a kongregáció figyelmét az a körülmény sem, hogy a cataniai püspök javadalombetöltési joga szokásjogon már akkor megvolt, mielőtt azt IV. Pius a püspök részére engedélyezte volna, minthogy azonban IV. Pius bullájából nem tűnik ki, hogy ő ezt a régi szokást kivánta-e megerősíteni avagy a gyakorolt szokástól függetlenül adományozta-e Catania püspökének a javadalombetöltési privilégiumot, nem támogatja a püspök jogát 11«
