Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Bendefy László: Johannes Ungarus 1261 körüli utazása
162 KONTOR LAJOS prezentálási joga az érsek és a káptalan között létrejött olyan egyezményre támaszkodik, amelyet IX. Pius pápa 1874-ben megerősített. Minthogy azonban ez az egyezmény a Szentszék által akkor engedélyezett, de most (a 403. kánon által) visszavont kegyúri privilégiumra támaszkodik, a Szentszék engedélye jogalapjának megszűntével megszűntnek kell tekinteni magút az egyezményt is. Ennek alapján a kongregáció kimondotta, hogy a barlettai káptalan kanonok-prezentálási joga a kódex életbeléptetése óta nem áll fent. * * * A kongregációnak ez a döntése magyar vonatkozásban azért érdekel bennünket, mert a főkegyúri jogot olyan alapokból szokták származtatni, amelyeket a kongregáció mostani döntése hatálytalanít. Bizonyos, hogyha a főkegyúri jog alkalmazásának feltételei majd ismét beállanak, nem a kongregáció mostani döntése, sőt nem is az általános jog szerint oldódik meg a kérdés, de mégsem árt a problémát abból a szempontból vizsgálni, hogy milyen jogcímre építsük közjogunknak ezt a fontos alkatelemét. A szokásjog bizonytalan alap, a legtöbb kanonista nem is erre alapítja a főkegyúri jogot.1 A S. Congr. Concilii most idézett döntése megrendíti a privilégium-teória fundamentumát is s a 403. kánonból következően nem marad más hátra, mint hogy az alapítással kapcsolatban kutassuk a jogcímet. Tehát a kongregáció most ismertetett döntése után nem elegendő, ha jogtörténészeink bebizonyítják, hogy a főkegyúri jogot a pápa adományozta avagy az adományozást a konstanzi zsinat megerősítette, hanem a 403. kánon kikötésének megfelelően a javadalomalapitás körül kell keresni a bizonyítékokat. A bizonyítás ezen az úton sem könnyű, amit a S. Congr. Concilii egy másik döntése mutat. Ez a vita a regensburgi püspök és az ottani Marienkirche társas- káptalanja között vetődött fel, amelyben 1933 március 4-én döntött a kongregáció.1 2 Ebben a káptalanban öt régi javadalom van, amelyekhez 1766-ban és 1862-ben egy-egy további járult. Többszázéves szokás és korábban érvényes konkordátumok szerint felváltva a püspök és a káptalan töltötték be a kano- noki javadalmakat, míg 1931-ben a püspök felvetette a kérdést, hogy a kódex életbeléptetése óta érvényben van-e a káptalan privilégiuma? Az öt régi javadalomra hamar megszületett a döntés : a betöltés joga a 403. kánon alapján a püspököt illeti. A hatodik javadalomnál az alapító végrendeletére hivatkozott a káptalan, amely az új javadalom betöltését az öt régi javadalom betöltésének módjára írta elő. A kongregáció ennél a javadalomnál sem ismerte el a káptalan privilégiumát, mondván, hogy az alapító végrendelete s a püspök jóváhagyó levele nem ír elő az új javadalomra külön 1 Érdekes tudományos kuriózum, hogy van Hove, a lőweni egyetem híres kánonjogprofesszora, aki a szokásjog egyik első kutatója, e sorok Írójának érdeklődésére közölte, hogy a magyar főkegyúri jog kérdésében nem ért egyet azzal a felfogással, amely a szokásjogot, mint jogalapot figyelmen kívül hagyja. Sajnos, egyelőre bővebb véleményt nem kaptunk a kiváló tudóstól. 2 A. A. S. 10. 341—344.
