Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Bendefy László: Johannes Ungarus 1261 körüli utazása
NÉHÁNY SZÓ AZ ŐSKERESZTÉNYSÉG KÉRDÉSÉHEZ 155 A keresztény gyülekezeteknek ez a csodálatos egysége a 90. esztendő körül komoly veszedelembe jutott. Már Római Kelemen a Korintusiakhoz írt I. levelében reámutat a különbségre a papi és a laikus rend között. És Schnepel megjegyzi : «Megrendítő, hogy harminc esztendővel Pál után ezt lehetett mondani l»1 Antiochiai Ignác leveleiből —Schnepel szerint — az Úr iránt érzett nagyszeretet csendül ki, de a Krisztus-gyülekezet képe fájdalmasan elsötétül !»2 Az emberek már nem bíznak eléggé Jézusnak, a gyülekezet láthatatlan fejének és a róla szóló evangélium igazságának a hatalmában, ezért a tévtanítók és az álkeresztények ellen szükségét érzik az emberi biztosítékoknak : püspökökre, papokra szorulnak. Csak ott van az igazi gyülekezet, ahol püspök vagy pap van.3 Krisztus szava, melyet Márk 10,42—45-ben olvasunk, már nem mondott semmit a keresztényeknek ; kialakul a papi egyház és a pápaság.4 A római császárság évszázadokon keresztül üldözte a kereszténységet, de végül is Nagy Konstantin császár idejében a keresztény Egyház átvette a világi uralomnak a hatalmi eszközeit. Az ellenhatás ugyan nem maradt el : a dona- tista mozgalom,5 Priscillianus fellépése6 és a szerzetesi intézmény7 mindmegannyi tiltakozás volt az Egyház elvilágiasodása ellen. Nevezetesen a szerzetesi mozgalom szembehelyezkedett mind korának a rothadt kultúrájával, mind az ellaposodott Egyházzal. Mindemellett végre is az Egyház kiegyezett a szerzetesség gondolatával.8 A kereszténység pedig a IV. században egyre inkább az intellektualizmus terére helyezkedett ; ezt mutatják a Krisztus személyéről szóló viták és a niceai zsinat Credoja.9 A keresztség és az utolsó vacsora szentségi jelleget vesznek föl : csak a keresztények társaságának egyes tagjai keresztelhetnek és hozhatják létre az utolsó vacsorát. Véglegesen kialakul a különbség a papság és a laikus hivők között.10 Az utolsó vacsora a II. és a III. században egészen új tartalmat nyer. Valamikor az úrvacsora dicséret és hálaadás volt, megemlékezésül Jézusra és az ő megváltására. Amint az utolsó vacsorán Jézus volt a házigazda, úgy ő volt a házigazda még fokozottabb mértékben az őskeresztények úrvacsoráján, mint a gyülekezetnek láthatatlan feje. Minden csak a Vele való személyes kapcsolaton fordult meg. A II. és a III. században a hellenista misztériumvallások hatása alatt teljesen új felfogás alakult ki az utolsó vacsora tekintetében :u eszerint a hálaadás által a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé, szent eledellé változik át és arra szolgál, hogy a mi testünket a halhatatlanságra táplálja. Az utolsó vacsora alkalmával elmondott imádság megszentelő imádsággá lesz, mint a pogány vallásokban ; ez imádság által a természetes dolgok isteni dolgokká lesznek. így a mágikus erővel ható megszentelő imádság pogány gondolata lép be a kereszténység rendszerébe.12 A keresztség is mágikus szent cselekménnyé lesz. Feltétlenül szükség van püspökökre, papokra, hogy 1 29. 1. 2 30. 1. 3 32. 1. 4 34.1. «Die Priesterkirche ist da, das Papsttum ist auf dem Aufmarsch.» 6 59. 1. 8 66. 1. 11 87. 1. 6 63. 1. » 68. sk. 1. 18 88. 1. 7 65. 1. 10 86. 1.
