Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Bendefy László: Johannes Ungarus 1261 körüli utazása
NÉHÁNY SZÓ AZ ŐSKERESZTÉNYSÉG KÉRDÉSÉHEZ 153 Ezek azonban nem hivatalos személyek a szó mai értelmében, hanem szolgák a gyülekezet kiépítésére, és pedig az Úrtól nekik juttatott adományok alapján. Minden gyülekezet a maga sajátossága szerint fejlődhetett ki. Ezek többnyire házi gyülekezetek voltak. A gyülekezet ott van, és csakis ott van, ahol Krisztus van. A gyülekezet Krisztusból él, és nem valami külső szervezet tartja azt életben. Külső szervezetet csak annyiban találunk, amennyiben éppen szükség van reája. Amikor a Krisztusból való élet már elgyengült, meg kellett erősíteni a külső szervezetet, hogy pótolni lehessen a Krisztusból fakadó élő erőket. Schnepel szerint a kereszténység elterjesztésében semmiféle emberi szervezet sem működött közre ; mindenki, aki Jézust ismerte, az ő misszionáriusa volt.1 Péter sohasem volt a római egyházközségnek a megalapítója, mely már régen előtte (sic !) létezett.2 Az apostoli kor evangéliumának középpontjában Jézus áll, a Krisztus, a felmagasztalt Úr, mint gyülekezetének élő feje. Lélek szerint ő az Isten Fia. Ez nem bölcseleti kifejezés, amely fölött okoskodni kellene ; ezzel csak azt akarták kifejezni az ő hívei, hogy senki sem áll az Istenhez olyan közel, mint Jézus. Az első gyülekezet azért őrizte meg oly híven Jézus képét, mert Jézusban látta a legjobban az Isten lényegét. Jézus életében a legnagyobb mozzanat az ő halála, mert halálával szerezte meg nekünk a békét az Istennel. Az őskereszténység felfogása szerint az Istentől minket nem a róla való elégtelen tudás választ el, hanem egyedül a bűn, az akaratnak a helytelen iránya az Isten akaratával szemben. Az ember tehát nem azzal lesz az Isten gyermekévé, ha az Istenről új gondolatokat formál, hanem azzal, hogy az Isten megbocsátja nekünk a bűnt. Krisztusnak megbocsátó kegyelme felöleli a multat, a jelent és a jövőt. Ez a megbocsátó kegyelem az ember megtérése után is az egyedüli alapja az Istenhez való új viszonynak : Istennek a gyermekei mindig és mindörökké csak kegyelemből vagyunk.3 A kegyelemmel való játszás lehetetlen. A Golgota és a feltámadás húsvétja óta Krisztusban oly éltető erők vannak, amelyek minket megszabadíthatnak és megóvhatnak a bűntől és minket Krisztus képére alakítanak át. Ezért is az Istennek minden gyermeke forrón küzköd azért, hogy Krisztusban maradjon és győzelmet arasson a bűn fölött. De bár egyre jobban felismerjük, mennyire távol állunk Krisztustól és hogy egész lényünket átjárja a bűn, ez a küzködés nem kétségbeesett vergődés. Mert nem e küzködésünknek a sikere, hanem egyedül a Golgota keresztje és ennek kegyelme marad az Istennel való közösségünknek az alapja. Az új élet nem alapja, hanem gyümölcse az Istennel való megbékülésünknek és az új, kegyelemből nekünk ajándékozott istengyermekségnek. Krisztus és az ő megbocsátó, megújító kegyelme a mi életünknek, mint az Isten gyermekei életének kezdete, folytatása és vége. 1 11. 1. a 12. 1. 3 13. 1.
