Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)

Bendefy László: Johannes Ungarus 1261 körüli utazása

Szemle.

Néhány szó az őskereszténység kérdéséhez.

A XX. század eleje óta az újszövetségi biblikus szakirodalomban legnagyobbrészt a kereszténység eredetének a kérdése és a vele kapcsolatos szent- írástudományi problémák foglalkoztatták a kutatókat. A problémák gyújtópontjában most is ez a kérdés áll : természetfölötti eredetű-e a kereszténység, vagy pedig természetes, történeti és bölcseleti okok hozták-e létre a világ- történelemnek legnagyobb eszmemozgalmát? Isten Fia-e Jézus Krisztus, vagy pedig pusztán követőinek a hite tette-e meg őt Istenné? Alapított-e Jézus egyházat, adott-e dogmákat, szervezetet egyházának, avagy közelállónak gondolta-e a világ végét, és az egyház hitrendszere, szervezete csupán természetes okoknak az eredője-e, miután a világ vége nem következett be még az apostoli korban?

Az ősegyház hitrendszerére és szervezetére vonatkozó problémákat köny- nyen áttekinthető módon veti fel, de teljesen az eszchatologikus és a mitologikus racionalista iskolák szellemében oldja meg Schnepel Erich berlini lutheránus pásztornak és a berlini városi misszió missziósfelügyelőjének a közelmúltban megjelent tanulmánya: «Christus im Römerreich». Berlin, 1939. Munkája alkalmat ad nekünk arra, hogy a Theologia hasábjain néhány szóval pozitív formában foglalkozzunk a kereszténység eredetének főbb kérdéseivel és a katolikus álláspontról megvilágítsuk az ősegyház hitrendszerét és szervezetét.

I.

1. —Mindenekelőtt lássuk, hogy Schnepel hogyan képzeli el az őskereszténység életét. Lehetőleg megtartjuk magának a szerzőnek a kifejezéseit is.

Az őskeresztény hitközségeknek (Gemeinden) nem volt szilárdan megalkotott külső formájuk és szervezetük ; még meg nem állapodott testvéri egyesületek (bewegliche Bruderschaften) voltak, amelyek Krisztusban egymással összeköttetésben éltek. Mind az egyes testvéri egyesületeket, mind ezeknek az összességét maga Jézus, mint a felmagasztalt Or kormányozta, Lelke és a lelki ajándékok által, amelyeket az egyeseknek a szolgálatra adott.1

A Krisztusban létesült gyülekezetekben ott él az Isten igéje, ha köztük van Krisztus. Nincs szükségük különleges hivatalviselőkre. Mindnyájan született szolgái az igének, mindnyájan papok és királyok. (Jel. 1, 6.) Mindenütt érvényes, határozott szervezetről nincsen szó, bár a gyülekezetnek vannak elüljárói : a vének (presbyteroi), a felügyelők (episkopoi) és a szolgák (diakonoi).

1 I. m. 12. lap.