Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Bendefy László: Johannes Ungarus 1261 körüli utazása
148 BENDEFY LÁSZLÓ perzsiai keresztények számáról.1 Eszerint már 1320 táján Armeniában a keresztények száma elérte a 4000-et, Tebrizben és Ur városában az ezret, Szultaniehben az 500—600-at. Tebrizben, a ferencesek kolostorában egyúttal szeminárium is működött. (Ide idők folyamán 12 spirituálist küldöttek ki.)1 2 A dominikánusok és a ferencesek között bajtársias és testvéries jóviszony uralkodott. Együtt küzdöttek kolostoraik megtartásáért a szaracénok és a szakadár görögök ellen. Az utóbbiak főként Georgiában voltak sokan. Itt szenvedett közöttük vértanúhalált egy magyar ferences is : Fr. Stephanus Ungarus.3 Ezeket a hittérítőfészkeket a XIV. század első felében fellépett szörnyű pestis úgyszólván egy szálig elpusztította, elnéptelenítette. VI. Kelemen pápa 1349 márciusl4-én kelt levele szerint mindössze három dominikánus kolostorban van még élet, a ferences zárdák lakói valószínűen egy szálig elvesztek a rettenetes járvány idejében. Bár a nyugati kolostorok lakóinak kétharmadát is elvitte a pestis, mégis küldtek valamelyes utánpótlást Keletre, de már soha többé nem tudtak olyan erőre kapni, mint annak előtte. Bartholomaeus de Pisis 1390-ben azt írja, hogy Keleten igen sok kolostor üresen áll. Ezeket nagyrészt a népi hagyománytisztelet fenntartotta, de keresztény elemekkel kevert pogány szertartások céljaira használták fel.4 Az utolsó adat, amelyet a perzsiai keresztény missziókról tudunk, 1383-ból való : Nagy-Arméniában bizonyos Fr. Johannes Kador (Kádár??) vértanúhaláláról van feljegyzésünk. 1380-ban Timurlenk ráront Perzsiára és ami a kereszténységből korábbról esetleg még megmaradt, Timur 1405-ben bekövetkezett haláláig nyomaiban is elpusztult. * * * Láttuk, hogy köz- és egyháztörténeti szempontból semmi nehézsége sincs annak, hogy a Johannes Ungarus szerepéről szóló tudósítást elfogadhassuk. Most az útvonaláról szólunk egy-két szót. Annak a mongol követségnek, amelynek Johannes volt a vezetője, vagy Baghdadból, vagy Hulagu táborából, ez esetben Damaszkuszból kellett elindulnia. Sohasem tudjuk eldönteni azt, vájjon tengeri-, vagy szárazföldi úton jutott-e el a követség Rómába. A mongoloknak ebben az időben a Földközi tengeren saját gályáik nem voltak, de lehetséges az, hogy mivel Johannes velük volt, valamelyik európai (talán velencei vagy genovai) hajó hajlandó volt elszállítani őket Rómába. Ebben az 1 V. ö. A. Kern, Joh. de Oalonifontibus «Libellus de notitia Orbis»-a Arch. Ord. Praed. 1938. évf. 2 L. Lemmens id. m. 84 1. 3 L. Anal. Franc. III. kt. 417 1. 4 V. ö. Bendefy id. m. III. rész.
