Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Horváth Sándor O. P: A pápaság mint a vándoregyház világossága és erőssége (Folyt.)
12 HORVÁTH SÁNDOR O. P. értelmében kell szentnek lennie, hanem a feddhetetlenség is elengedhetetlen sajátsága, azaz az igazság szempontjából hiány benne nem lehet. Ezzel már megközelítettük a sanctitas formalis területét, ha pedig hozzátesszük, hogy a bölcsről azt mondja az írás : quam sine fictione didici et sine invidia communico, akkor bátran állíthatjuk, hogy ameny- nyiben a tekintély önálló (per se subsistens) alanyokban valósul meg, vagy ilyenekre vezetendő vissza, a hiánytalanságnak a tiszta közlés akarásában is meg kell nyilvánulnia. így aztán a sanctitas formalist teljes erejében is meg kell találnunk az igazi tekintélyben, amennyiben ez csak azt az erkölcsi készséget jelzi, hogy az igazságot és csak az igazságot akarja közölni. így Isten erkölcsi tisztasága is szavatol az észelvek és a Veritas prima félre nem vezető tekintélymivolta mellett, az apostoli megbízású tanítónál pedig a Krisztussal való egyezőség hangsúlyozása adja meg ezt a biztosságot. Innen van, hogy a pápa végleges döntéseiben mindig biztosítja híveit, hogy ítéletét Krisztusban hozta meg és így tárja eléjük. Ez az erkölcsi tisztaság tehát tárgyilag és közvetlenül a hívőkkel közölt tételeknek a krisztusi tannal való azonosságát jelenti, közvetve pedig az igehirdető alanyi készségét, hogy Krisztussal egyesülve akar megszólalni. Hogy ez a sanctitas formálisnak csak egy vonását képviseli, világos. Csak azt akartuk hangsúlyozni, hogy ez a kapcsolat sem hiányzik Péter utódainak igehirdetésében.1 A vándorhivő hitélete az apostoli tanítás révén kétféle módon szentül meg. a) Tárgyilag (sanctitate obiectiva), amennyiben egy a Krisztus és Isten igazságába bekapcsolódó, ennek erejében megnyilvánuló és más földi fényforrástól nemcsak meg nem előzött, de még nem is függősíthető tekintélyre támaszkodik. A hivő elmének ez a lehorgonyzása biztosítja, hogy addig, amíg az Egyházra hallgat, lelkiségében Isten vonzóköréből el nem távozhat. Ezért tiszteli a tanítói tekintélyben azt az erőt, amelyre vándorlásának egyirányú mozgása vezetendő vissza, b) Minőségileg (sanctitate formali partiali), amennyiben az apostoli tanítótól kapott tápláléka föltétlenül alkalmas arra, hogy Isten eszméivel éltesse lelkiségét és hogy ennek erejében az Istenéhez hasonló élet minden viszonylatban megvalósulhasson lelkében. Ilyen vezetésre bízta Krisztus híveit, erről biztosítja őket a Szentlélek megígért segítsége. Innen a vándorhivő gyermeki ragaszkodása Egyházához és főleg annak fejéhez, Péter utódához, innen föltétien bizalma és az egyházi tanítás iránti nagyrabecsülése; eszerint mélyíti lelkiéletét, nem keres más útmutatást földi vándorlásai homályának eltüntetésére, más fényforrást ennek az útnak megvilágí1 Ezt mondjuk a tekintély igazmondási készségének (veracitas). Az általánosan kialakult gyakorlat Péter utódát Szentatyának nevezi. Ezzel személyi méltóságát és elsőbbségét (sanctitas obiectiva) akarjuk jelezni. Az életszentség egész terjedelmében nem tartozik ehhez a fogalomhoz, de a szövegben kifejezett kettős korlátolt vonatkozásban — tiszta igazságot közöl és ezt közölni akarja — ennek lényeges része.
