Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Móra Mihály: A görögkeleti egyházjog, a katolikus egyház és az állam
136 MÓRA MIHÁLY közreműködést, ilyen irányú (meg kell hagyni, eredményes) befolyás nyilván idegen államhatalmak hathatós közvetítésével érvényesül, amelyek még ma is (vagy ma már) érdekelve vannak abban, hogy a statusquo valahogy meg ne változzék a magyar államjogi szempontok javára. Még 1938. előtt egyes egyházközségeknek, főleg az ú. n. görög alapításúaknak, annyit mégis sikerült elérni, hogy a konstantinápolyi pátriárka, közelebbről annak exarchája (Germanos középeurópai érsek) őket juriszdikciója alá vonta. 6. A legkisebb kétség sem állhat fenn arra nézve, hogy a magyar közjog szempontjából a visszatérés előtti húsz év és idegen impérium alatt végbement görögkeleti egyházszervezési változások non existenseknek tekintendők. Viszont az sem szorul bizonyításra, hogy a görögkeleti egyház mai helyzete rendezésre szorul ; remélhető, hogy ezzel illetékes hatóságaink újabb húsz évig nem fognak várni. Az első lépés máris megtörtént: Magyarország kormányzója 1941 április 12-én kelt legfelsőbb elhatározásával a jelenleg egyházi főhatóság nélküli magyar- országi görögkeleti egyházközségek ideiglenes rendezése és igazgatása érdekében az 1779 július 16-án kiadott Declaratorium Illyricum I. r. 20. p. alkalmazásával a magyar államfőt megillető legfőbb felügyeleti jog alapján adminisztrátort nevezett ki a görögkeleti magyar és görögkeleti rutén egyházrész, közelebbről a Békés és Bihar vármegye görögkeleti magyar esperesi kerülete, a székelyföldi, valamint a budapesti, szegedi, szentesi és eleki görögkeleti magyar, a hódmezővásárhelyi, karcagi, kecskeméti és miskolci (tehát nem valamennyi !) görög alapítású egyházközség, végre a kárpátaljai görögkeleti rutén egyházrész és a munkácsi görögkeleti egyházrész szárnál a.1 Mint további lépés említhető, hogy Budapesten ma görögkeleti hittudományi főiskola is működik. Hátra van még azonban a nagyobb horderejű és fontosabb lépés : a görögkeleti egyház magyarországi helyzetének, autokephalitásának rendezése. A fentiek talán alkalmasak annak érzékeltetésére, hogy a magyar közjog számára nem könnyű dió ennek a kérdésnek megoldása. Szigorúan véve, államjogilag még ma sem szűnt meg a karlócai és nagyszebeni pátriái kátus, illetve metropolia, ha azok szervezete már túlhaladottnak és sokban alkalmazhatatlannak is bizonyult. De ezzel már olyan kérdéshez jutottunk el, amelynek sürgető megoldása ma nem az irodalom (amelynek, mint Reiner Zsigmond tanulmányának1 2 a sorsa is mutatja, nincs sok szerencséje), hanem az állami törvényhozás, illetve az illetékes állami hatóságok feladata. A cikk e részében csak az elvi és nem a konkrét rendezés alapjainak némi feltárásához kívánt hozzájárulni. Móra Mihály. 1 Budapesti Közlöny, 1941. évf. 84. sz. 1. h. 2 A keleti vallású magyar nemzeti egyház szervezése, Budapest 1907.
