Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)

Bendefy László: Johannes Ungarus 1261 körüli utazása

JOHANNES UNOARUS 1261 KÖRÜLI UTAZÁSA.

Róma és az Ilkán birodalom kapcsolatai.

Az Ázsiát megjárt középkori magyar utazók száma eggyel szaporodott. A Vatikáni Levéltárban 1942 tavaszán folytatott kutatásaim közben, egy IV. Orbán pápa korából származó kéziratú háityakódexben találtam IV. Sándor pápa egyik, Hulagu mongol kánhoz intézett levelének a másolatát. Ebben szó van bizonyos Johannes Ungarns nevezetű polgári egyénről, aki 1261-ben Hulagu követségét vezette a pápa elé, majd annak írásbeli válaszával visszatért a nagy mongol hódító táborába.

A baskír-magyarokat kereső Ottó (1231—1234), Julianus és Gellért (1235—1236 és 1237—1238) testvérek nevei után, akik a Kaukázus, a doni pusztaságok, az Ural és a Volga folyók vidékét járták be, odasoro'.hatjuk ezentúl Johannes Ungarus nevét is. Ő Baghdad és Damaszkusz vidékéről Rómába utazott, majd onnét visszatért kiinduláspontjára, Hulagu kán táborába. Nemcsak földrajzi-, hanem történeti- és művelődéstörténeti szempontból is semmikép le nem becsülhető, fontos adat ez ! Hogy megérthessük és tisztán lássuk az esemény történeti hátterét, mindenekelőtt Hulagu kánról és az ő korában kialakulóban levő Ilkán birodalomról kell röviden szólanunk.

Az európai ember többnyire hajlandó a mongol birodalom uralkodóit bizonyos rosszhiszemű előítélettel szemlélni. Ennek talán az az oka, hogy különösen a birodalmat megalapozó, majd a későbbiekben kiterjesztő nagy kánokról Nyugat általában olyan híreket kapott, amelyek vérszomjas kényúrként, kegyetlenkedő hadvezérekként mutatják be őket. Ennek az első benyomásnak az emléke részben még ma is él. Pedig ha alaposan végignézzük egy-egy nagykán élettörténetét, ha belehelyezkedünk a XIII—XIV. századi lovaspásztornépek világába, merőben más kép tárul szemünk elé.

Dzsingiz kánt, a mongol birodalom megalapozóját (1198—1227) fia, Ogotáj (1229—1241), majd Turakina (Töregené) régens császárnő (1241 —1246) és Kujuk (1246—1248) követte a trónon. Ennek az utóbbinak halála után Tuluj kán fia, Mangu (Mengu) lépett a nagy birodalomalapító örökébe (1250—1259).

Mangu kán uralomrajutásával a mongol hódítás új korszakába lépett. Testvéreivel együtt a legnagyobb tervszerűséggel arra igyekezett, hogy a még le nem igázott területeket — keletre és nyugatra — a mongol