Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Móra Mihály: A görögkeleti egyházjog, a katolikus egyház és az állam
A GÖRÖGKELETI EGYHÁZJOG, A KAT. EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM 129 Az állam számára a görögkeleti egyházzal szemben többféle adottság jelentkezhetik. A görögkeleti egyház lehet nemzeti egyház, amelyet ennélfogva az állam burkoltan vagy nyíltan kedvezményezni törekszik a többi vallásfelekezet rovására. Ez rendszerint azzal jár, hogy eme nemzeti egyház, akár mint kifejezetten államegyház, vagy uralkodó egyház, akár nem, szorosabb kapcsolatba kerül az állammal, amely annak igazgatásában és kormányzásában ennek megfelelően kiemelkedő befolyásra tesz szert. Akár a régi cári orosz görögkeleti egyházat nézzük, akár az első világháború után a «szerb, horvát és szlovén királysági autokephal egyesült ortodox keleti egyházat», az államhatalmat szervei révén (két példánál ugyan nem teljesen azonos mértékben) a görögkeleti egyház szervezetében a tisztán dogmatikai kérdések kivételével elhatározó szerep illeti meg. De a görögkeleti egyház elhelyezkedhetik olyan államban is, amelyben az uralkodó vallás a katolikus vagy a protestáns. A történeti fejlődés ilyenkor a religio tolerata tűrt állapotából a recepta religio iránya felé mutat. Nemzetiségi autonómia értékelésének, politikai szolgálatok elismerésének szüksége vezetnek a többi, az államhoz közelebb álló történelmi egyházak attribútumai legtöbbjének megszerzéséhez olyanformán, hogy a XVIII. század állama az egyházfelségiségnek maradéktalan érvényesüléséhez ezen a téren is ragaszkodott. A múlt századnak a paritásos vallásszabadság elvének megvalósítása felé nagy lépéssel haladó állama, amely azért ennek az elvnek minden konzekvenciáját a történelmi erők nyomatéka folytán, sokszor nem is hátrányára, nem mindig volt képes teljes mértékben levonni, a területén elhelyezkedett történeti egyházak irányában lehetőleg az egyenlő elbánás gondolatát igyekezett megvalósítani. Az állami jog a történeti fejlődés nem is jelentéktelen nyomait az akkori korszellem nyomására sem tudta egészen eltüntetni. Minden vallásfelekezetet természetesen a vallásszabadság elvének újabb kinyilvánítása után sem tekinthetett az állami jog saját szempontjából egyenlő jelentőségűnek: a hitfelekezetek között rangsort állapított meg s az államnak az egyházhoz s a felekezeteknek egymáshoz való viszonyát valamennyi bevett egyházra az egyenlő elbánás elve alapján törekedett megvalósítani, ami magukra az egyházakra már eltérő felépítésüknél és múltjuknál fogva sem lehetett minden részletében teljesen egyöntetű. Ami a görögkeleti egyháznak az első világháború előtti helyzetét illeti hazánkban, azt a görögkeleti egyház szabadsága szempontjából nem alap nélkül szokták példaszerűnek nevezni. Mindazok a vázolt meggondolások, amelyek a kánonjog részéről a közös jogforrások és jogintézmények, a rendi felépítés, az egység és egyetemesség gondolata folytán felmerülhetnek, az állami egyházjognak a görögkeleti egyház irányában elfoglalt álláspontját alig befolyásolják. (Már a görögkeleti egyház alapjában véve hierarchikus jellege 9 Theologia.
