Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)

Móra Mihály: A görögkeleti egyházjog, a katolikus egyház és az állam

130 MÓRA MIHÁLY kételyeket támaszthat abban az irányban, hogy a múlt század hazai egyházi szervezeteiben a görögkeleti nem egyházi rendhez tartozó elem ismert mértékű részvétele kánonszerű-e.)1 Az állami jog lehetett és még lehet ma is ugyan érdekelt abban a kérdésben, hogy az unió elő- mozdíttassék, már annálfogva is, hogy állampolgárainak hitegysége biztosítva legyen. Amióta azonban az egyházpolitika terén az állam elhárította magától azokat a feladatokat, amelyeket például korábbi királyaink megoldhatónak véltek, s amióta az állam a térítés és egyesí­tés feladatait az állami jog korlátái között az egyházaknak engedte át, az állami jog számára csak a felségterületén fennálló több bevett egy­ház létezése révén előálló adottságoknak számbavétele s az ebből folyó következmények levonása maradt. Ebben a tekintetben fontos szerep juthat az állampolitikai és a nemzetiségi szempontoknak is, lévén a keleti egyház nálunk is erősen nemzetiségi színezetű. Állami jogunk állásfoglalását tehát az a ki nem küszöbölhető törté­neti tény szabja meg, hogy felségterületén több keresztény egyház működik. Feladatát abban látja, hogy rendezze az állami érdekek meg­óvásával ezeknek egymáshoz és az államhoz való kapcsolatát, egyházi önkormányzatát, meghatározza az állami ellenőrzés és felügyelet szabá­lyait, az egyes egyházakhoz tartozó állampolgároknak az egyháztagságból folyó államjogi érvényű jogállományát, aminek körébe tartozik például a politikai jogok gyakorlása és a vallásváltoztatás kérdése. Hogy ezen a területen mozgó állami törvényhozás szempontjai nem mindig és min­denben egyeznek meg az egyes egyházak belső jogával és így a katolikus vagy görögkeleti kánonjoggal, az lehet sokszor sajnálatos, de (ezt a kánonjog ellenkező elvi álláspontjának fenntartása mellett is el lehet ismerni) egyben elkerülhetetlen az olyan paritásos állam közjoga szá­mára, amely az egyház és az állam elválasztását teljesen nem valósí­totta meg (ott a kánonjog sérelme még nagyobb lehet) s ennélfogva ezekkel a kérdésekkel behatóbban foglalkozni kénytelen már a felekeze­tek közötti béke megóvása céljából is. így a katolikus egyház nem ismeri a kilépést a katolikus egyház­ból, az állami jog azonban a vallásváltoztatás szabályozására részletes normákat állít fel, amelyeket részben a vallásváltoztatás érvénytelen­ségével, részben esetleg közigazgatásjogi és büntetőjogi szankciók­kal kényszerít ki. A két jogszféra közötti véleménykülönbség még élesebb lehet annál fogva, hogy egyes törvényhozások, mint a magyar is, az állampolgárok között e tekintetben semmiféle megkülön­böztetést nem tesznek. Eszerint az a körülmény, hogy valaki pap, 1 L. erre Radies Emílián: Die orthodox-orientalischen Partikularkirchen in den Ländern der ungarischen Krone, Budapest 1886, 82 sköv. L, újabban Kérészy Zoltán : Újabb egyházrendezési feladatok Magyarországon, Notter Emlékkönyv, 664 sköv. 1. Prodán János : Az államfő legfelsőbb felügyeleti joga a magyarországi autokefális görögkeleti egyházban, u. o. 952—953.

Next

/
Thumbnails
Contents