Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Nyitrai Ferenc: A szentháromsági oppozició az atyák felfogásában
A SZENT HÁROM SÁGI OPPOZICIÓ AZ ATYÁK FELFOGÁSÁBAN. Az oppozíció (ellentét) az a fogalom a dogmatikus tanítás szerint, amely helyesen magyarázza a szentháromsági személyek különbözését. Az ellentét természetét vizsgálja az Atyák alapján ez az összefoglalás. Logikailag ennél előbbrevaló annak a megállapítása, hogy mi az összefüggés egy isteni személy és a közös szubstancia között. Ilyenformán a vizsgálat tárgya I. a szubstancia és a személy összefüggése, II. a személyek oppozíciója. I. A szubstancia és a személy (hypostasis) összefüggése. Az Atyák a görög organikus világnézetnek megfelelően konkrét valóságnak és elevennek gondolták a Szentháromság szubstanciáját. Bizonyíték erre a számtalan analógia. Az analógia természete szerint konkrét dologra utal. Az Atyák analógiái tartalmukkal ezenfelül arról is tanúskodnak, hogy az isteni szubstancia él. Példáik:1 a fa ága, virága, a tűzről gyulladt tűz, (amelyet ők organikusnak gondoltak) életet feltételeznek Istenben. Basilius konkrét létezőnek mondja az usia-t ;1 2 ugyanilyen természetű nála a hypostasis is.3 Az eleven élet, amely a szubstanciában és a személyben kering, biztosít arról, hogy a kettő között nincsen törés, nincsen szétválasztó különbség, hanem csak valamilyen elemi viszony állítható róluk. Antio- chiai Szent Ignác magyarázza ezt a viszonyt. Alapgondolata megtalálható Philon-nál is,4 de míg ez pantheista módon kilehelt és belélekzett levegő-istenségről beszél, addig Szent Ignác5 szabatosan a személyes Isten és Igéjének (Verbum) viszonyával foglalkozik. (Szent Tamás gyümölcsözhette később ezt a gondolatot.) A Verbum, mint személy az Isten kimondott Igéje. De kimondatlanul is, — vagy kimondása «előtt» is megvan az isteni szubstanciában. Van tehát a Fiúnak valamilyen elemi viszonya a szubstanciához. Ez a reláció nem tartalmazhat megkülönböztetést, mert a különböztetés csak a kimondás után állítható a Verbumról ; olyanformán, mintahogy a szó határozottságot képvisel a gondolattal szemben. Boethius észreveszi már, hogy a relációk egy része 1 Augustinus : De Trin. lib. IX, XV. 2 Adv. Eunom. : II. 28. 8 Epist. XVIII. 3. 4 De mut. nom. 131. 5 Magn. VIII. 2.
