Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Nyitrai Ferenc: A szentháromsági oppozició az atyák felfogásában
110 NYITRAI FERENC külső dolog, másrészük azonban a szubstanciát érinti. Ez a kifejezés elkerüli azt a tévedést, hogy az ellentét terminusait keresse a szubstanciá- ban, mivel csak érintésről beszél. Nem azonos ez az elemi viszony azzal, amelyik a személyek között áll fenn ellentét formájában, s amelyben a Verbum olyan (erőteljes és önálló) Lactancius szerint,1 mint az Isten hangja, míg az angyalok hozzámérve olyanok, mint az Isten csendje. A szubstancia és a hypostasis összefüggése elemi viszony. Az ilyen viszonynak másutt végzett kutatás alapján a fő kellékei : a létezés egy ténye, kölcsönhatás a viszony terminusai között és az egyszerűség. Mind a három jellemzék megtalálható az Atyák írásaiban. A létezés egy tényéről pl. Szent Athanáz beszél. Észreveszi, hogy a homoios csak hasonló létet mutat a hasonlítotthoz, tehát a kettő külön létezik.1 2 3 Ezzel szemben állítja pl. a Szentlélek azonoslétüségét az Atyával és a Fiúval, mivel Istenben egy a létezés.8 A terminusok kölcsönhatását hasonlata érzékelteti meglepő ügyességgel ; ezzel adja a hypostasis és a szubstancia elemi függésének a módját is.4 A kettő úgy van egymásban, mint a búzaszemben a jövendő növény ; a búzaszem lehet mag is és lehet gyümölcs is, amint a múltra, vagy a jövőre vonatkozik. Lehet tehát két terminus egy létezőben anélkül, hogy megosztaná azt. Végül egyszerű ez a viszony szerinte. Az Atya szüli a Fiút, de mivel az Atya egyszerű, nem kereshető ebben a születésben «quibus et quibus». II. A személyek ellentétessége. Szent Athanáz a szubstancia és a hypostasis viszonyát és a hypostasisok egymásközti szembeálló viszonyát a következő gondolattal világítja meg. A szubstancia a Szent- háromságban a közösséget jelöli, ezért a szubstancia sajátossága közös a hypostasisokban ; a hypostasisnak viszont (önmagában) semmi közös tulajdonsága nincs.' E gondolat magyarázza, hogy a három személy miért nem különbözik a szubstancia szempontjából és miért különböznek egymástól, mint személyek. A személyi különbséget Szent Athanáz szerint a személyek hármas száma is jelöli. A hypostasis száma átvezet a személyek összefüggésére. E területen még beszédesebb a hagyomány. Mindenekelőtt vallja a Háromságot. Theophilus említi először a trias-szót és ettől kezdve az egy szubstancia három személyét ebből a szóból kiindulva fejtegetik az Atyák. Legfontosabb megállapításaik a következők : a) A három személy nem szakítja szét az egy isteni valót. Az oppozíciónak ugyanis az a természete, — amint már Aristoteles észre1 De opificio Dei IV. 8. 2 De Synodis 41, 56. 3 Epist. ad Serap. I, 2. 4 De S. Trin. Dial. I, 12. V
