Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Pataky Arnold: Adatok Szent Pál misztikájához
ADATOK SZENT PÁL MISZTIKÁJÁHOZ 103 a misztikus Krisztus testével. Kol. 1, 24. az egyházat szintén világosan Krisztus testének mondja, Ef. 4, 16. pedig reámutat arra, hogy az egyház egész kegyelmi életének a forrása a Krisztussal való egyesültség ; tőle van az egész testnek az egybeerősítése és egybekötése (rooűfia ovvaQuoAoyavfievov) minden összekötő íz közreműködésével minden egyes tagra kimért tevékenységben ; így történik azután a test növekedése a maga épülésére a szeretetben. Ef. azt is tanítja, hogy a keresztények egymásnak a tagjai,1 és tagjai az egyháznak, mely Krisztusnak a teste.* — Ugyanezt tanítja Kol. 2, 19. is. A feltámadás tanának legmélyebb gyökere szintén az Úr Jézussal való bensőséges kapcsolatunkban van. Az Isten feltámasztotta Krisztust, ezért fel fogja támasztani az ő tagjait is; —ezt tanítja Kor. I. 15, 12—28. és ezt hirdeti Filipp. 3, 21. is: az Úr Jézus Krisztus újjáalakítja gyarló testünket és hasonlóvá teszi az ő dicsőséges testéhez (ov/ifioQcpov rój ow/zan rfjç ôôÇrjç avrov) amaz erejénél fogva, amellyel hatalma alá vethet mindent. — Kor. II. 4, 14. ismét azt mutatja, hogy a mi leendő feltámadásunknak alapja Jézus feltámadása: aki feltámasztotta Jézust, minket is fel fog támasztani Jézussal (ovv ’Irjoov). Ugyanebben a levélben, 5, 15-ben pedig azt tanítja az apostol, hogy Krisztus meghalt mindnyájunkért, hogy akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadott. Filipp. 3, 7—12. a misztikus irodalom legszebb megnyilatkozásai közé tartozik. «Ami nyereségem volt, — mondja az apostol, t. i. ami előjogokat neki a mózesi törvény biztosított, — azt veszteségnek ítéltem Krisztusért. Sőt mindent veszteségnek tartok Jézus Krisztusnak, az én Uramnak mindent fölülmúló ismerete miatt, akiért minden kárvallást elszenvedtem és mindent szemétnek tekintek, csakhogy Krisztus legyen a nyereségem, és én őbenne legyek,... hogy megismerjem őt és feltámadásának erejét, a részvételt a szenvedéseiben, és felvegyem halála alakját (ov/zfzoQcpiÇô/iEvoç rö> {tavára) avrov, 10. v.) és eljuthassak a halottakból való feltámadásra. Nem mintha már kezemben tartanám, vagy már tökéletes lennék, de törekszem rá, hogy magamhoz ragadjam, mert Krisztus is magához ragadott engem (é<p’ w mi xareAíj/z- cp{h]v vno Xgiarov 3Irjoov). Valóban, az Úr Jézus a damaszkuszi jelenésben egyszersmindenkorra «magához ragadta» Szent Pált... Érdekes jelenség, hogy az említett, ovv viszonyszóval képzett összetételek közül négy előfordul a szentírásnak egyéb helyein is, de egészen más értelemben. A ovoravQovo&ai ige előfordul az Úr Jézus kínszenvedésének a leírásában (Mát. 27, 44 ; Mk. 15, 32 ; Ján. 19, 22.) : a két latrot együtt feszlttették keresztre az Úr Jézussal. — A ovvajzoüvrjoxEiv ige Márk 14, 31-ben olvasható, az utolsó vacsora leírásában : Szent Péter késznek mondja magát, hogy együtt meghaljon az Úr Jézussal. — 1 Ef. 4, 25. 2 Ef. 4, 29.
