Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
P. Takács Ince O. F. M.: Krim félszigetének és vidékének középkori kereszténysége
86 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN fejlődésének történetét adja, nem elégedve meg a szokásos szűkkörű magyarázattal, hanem kutatva a házassági kereseti jog összefüggését az anyagi házasságjoggal és az általános perjoggal, mert csak Így közelíthetők meg azok a nagy kérdések, melyek a házassági keresetjog bonyolult jogintézményében rejlenek. Ahogy már a jogtörténeti részből is kitetszett a kánoni házasságfogalom jogképző ereje, most még közelebbről rámutat a szerző az összefüggésre, mely a házassági kereseti jog és a krisztusi házassági eszmény között fennáll : alapja az ennek. A keresztény házasságfogalomban az egyéni és egyénfeletti, a magán- és közérdek kiegyensúlyozva foglaltatik s ennek valamint a salus animarum jogképző erejének hatása alatt keletkezik a házastársak és az ügyész kereseti joga. Érdekes a házassági kereseti jog és a favor matrimonii összefüggésének tárgyalása. Ez utóbbi a házasságvédelem egyik megnyilvánulása, mely akadályozni, vagy legalább is megnehezíteni igyekszik a megkötött házasság érvényessége mellett felállított praesumptio iuris által, hogy a valóban érvényes házasság érvényteleníthető legyen ; de mert viszont nem szabad gátolni, hogy a valóban érvénytelen házasság érvénytelenné nyilvánítható legyen, a favor matrimonii mellett, azt mintegy egyensúlyban tartó elvként ott van egy szerényebb hatókörű elv is, mely a biztosan érvénytelen házasság érvénytelenné nyilvánítására irányul, ha annak konvalidálására nincsen mód. Éppen azért alight számíthat sikerre az a legújabban elhangzott kívánság, hogy az érvényes házasságok csalárd megtámadásának elhárítására, a kötelék védettebb joghelyzetbe hozására a favor matrimonii hatályosabban alkalmaztassák, ellenbizonyítást nem tűrő jogvédelemmé alakíttassák. A kereseti jog élesebb megvilágítására feltünteti a szerző a különbséget közte és a házassági eljárás rokonjelenségei éspedig először a denuntiatio közt, mely a házasság semmisségére vonatkozó bejelentési jog és különbözik a büntető eljárásbeli feljelentésből (a szerző «bejelentés* szóval adja vissza) s kétféle : az egyik a házassági kereseti jogból kizárt házastársakat illeti meg, a másik harmadik személyeket. Az első fokozottabb hatályát meggyőzően bizonyítja Móra. Azután arra a különbségre mutat rá, mely a házassági kereseti jog és a végrehajtatlan házasság alól való felmentést kérő petitio és az ágytól és asztaltól való elválasztás kérelme közt van, végül arról tárgyal, hogy a sommás, rövidített per esetében is szükséges-e az accusatio. És arra az eredményre jút, hogy igenis, regularis accusatio szükséges, amint az 1936. évi Instructio 227. articulusának 1. §-ából kiviláglik. A keresetlevél formaságai hiányozhatnak, de nem maga az accusatio. Mindezek után még közelebb lépve a házassági kereseti joghoz annak jogi jellegét, jogi természetét keresi és kimutatja, hogy a házassági kereseti jog feltételezi az általános perképességet és perbeli cselekvőképességet, egyébként azonban a köteléki perbeli különleges perképességet, ezen különleges tárgyú, célú és szerkezetű perre való képességet jelenti. Tekinthető ügylegitimációnak is, kánoni értelemben, melynek hiánya orvosolhatatlan semmisségi okot valósít meg. Kit illet meg a házassági kereseti jog? Ez a további fejtegetések tárgya.
