Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
P. Takács Ince O. F. M.: Krim félszigetének és vidékének középkori kereszténysége
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 85 Móra Mihálynak ez a legújabb, terjedelmes, kitűnő munkája a kódex egyetlen kánonját, az 1971. kánont, az abban szabályozott házassági kereseti jog bonyolult jogintézményét, annak is csak alapkérdéseit tárgyalja. Rend* kívül időszerű téma, mert már az új egyházi törvénykönyv megjelenése óta nem szünetel iránta az irodalom érdeklődése, egyre-másra jelennek meg hozzá a hivatalos törvénymagyarázatok s igen fontos érdekek kapcsolódnak veleKét részből áll a munka. Az első, a jogtörténeti, a házassági kereseti jog eredetét és kialakulását egészen a kódexig kutatja. Alapos felkészültséggel, a jogforrások idézésével, hibátlan módszerrel kimutatja a szerző, hogy a házassági kereseti jog sem zsidó, sem római, sem germán jogi eredetű. Ezen jogok szerint önhatalmúlag, a házastársak magáncselekményével lehetett elválni, Biró közbenjötte nem volt szükséges. Nem volt mai nyelven mondott kötelék! vagy válóper. A házassági kereseti jog kánoni eredetű. Kialakulásának közvetett, de igen fontos oka a házasság felbonthatatlansága elvének és az egyházi házassági bíráskodásnak fokozatos térnyerése és 12 évszázados küzdelem után bekövetkezett diadala. Az Egyháznak nem volt mindjárt kezdettől fogva kész házasságjoga, de kezdettől fogva vallotta és tanította a házasság egységét és felbonthatatlanságát s híveitől követelte, hogy e pontokban az egyházi törvényeknek engedelmeskedjenek s ezek szellemében igyekezett a római és germán jogokat megreformálni. Nem ment könnyen. A kereszténnyé lett római császárok sem tudták megszüntetni az önhatalmú válást. Frank zsina* tok még a VIII. században is tűrték a válást. Az Egyház kitartó küzdelme folytán azonban megszűnik lassan ez a visszaélés, amellett mindjobban az Egyház kezébe kerül a házassági bíráskodás és a házasság ellen való vétség (adulterium) esetén a házasok önhatalmú elválás helyett az Egyházhoz kötele* sek menni, mely az ágytól és asztaltól való elválasztással segít rajtuk. így kezdődnek a válóperek, az akadályok tanának fejlődésével pedig a házasság semmissé nyilvánítására irányuló perek s ezekkel kapcsolatban a házassági kereseti jog, s mindennek kiépítéséhez a római eljárásjog kategóriáit (pl. accu* satio) használta fel a kánonjog. '. Ismerteti aztán a szerző a házassági kereseti jog fejlődését Gratianusnál, a klasszikus kánonjogban, majd tovább, egészen a XIX. században kibocsáj- tott instrukciókig. «Általános kérdések* elmén rámutat itt arra, hogy Gratian után már a feleséget is megilleti a kereseti jog, ami azzal függ össze, hogy az Egyház már kezdettől fogva mindkét házasféltől megkívánta a házassági hűsé* get ; rámutat továbbá arra, hogy a házassági perek kezdetben az accusatorius eljárás szabályai szerint folytak le (innen a házassági kereseti jog megjelölésére még ma is az accusatio, ius accusandi matrimonium a műszó). Később a denuntiatiós eljárás nyomult előtérbe és hamarosan feltűnik az officialitas elve is. «Részletkérdések* címén azt tárgyalja Móra, hogy a régi jogban kik bírtak kereseti joggal, kik voltak abból kizárva, a vétkességnek milyen kizáró ereje volt. Ezen jogtörténeti rész után következik a második, a jogdogmatikai rész* mely az 1971. kánonnak mélyreható elemzését 8 a kódex után való tovább
