Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
P. Takács Ince O. F. M.: Krim félszigetének és vidékének középkori kereszténysége
82 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN tudományos értékelése teológiai szempontból. Amit eddig Írtak róluk, azok csupán irodalomtörténeti eszmefuttatások. A következő fejezet a vallásos társulatok és a céhek belső életét dolgozza fel. A Krisztus Teste és Vére test- vérületének ismertetése, mely a magyar középkor korábbi századaiba vezet vissza, külön értekezést érdemelne az Oltáriszentség kultuszának előmozdítása miatt. Rendkívül gyöngéd és bensőséges vallásos életet tárnak fel előttünk a kor Mária-tiszteletét szolgáló különféle társulatok és ájtatosságok, a munka megbecsülését és megszentelését hirdetik a céhek, melyek egész erkölcsi légkörét a katolicizmus adta. A harmadik fejezet a szegénygondozásról szól, kiemeli a kórházi ápolás tekintélyes arányait, a monostorok és városok karitatív tevékenységét, a nemesek és főurak vallásos motívumokból származó alapítványait. A városok társadalmi életének fejlettsége, gazdasági szervezettségük lehetővé teszi a korszerű karitász nagyarányú kiépítését, amelynek őre és ihletője továbbra is az Egyház marad. Az ötödik fejezet a katolikus vallásosság legfőbb forrásáról és emelőjéről, a szentmiséről szól. Kifejti annak jelentőségét a középkorvégi vallásos ember szemében, ismerteti azokat a törekvéseket, amelyekkel az Egyház a szentmisehallgatás benső élményszerűségét fenntartani és lelki nevelő hatását értékesíteni igyekezett főképen a liturgia nyelvét nem értő hívei előtt. Kiemeli a misealapítványok nagy elterjedettsé- gét, mely élesen rávilágít a halotti kultusz mélységeire a magyarság vallásos életében. A szentmise volt a kor vallásos életének középpontja. Korát jellemezte Báthory András, a naszádosok kapitánya, amidőn a reformáció első éveiben így nyilatkozott : «Én szentmise nélkül semmiképen nem tudok meglenni». Az Oltáriszentség és a Szent Szűz tiszteletének jellegzetességei mellett külön fejezet tárgyalja a zarándoklatok, a külföldi és magyar búcsújáróhelyek tömeghatásának fontosságát, továbbá a velük kapcsólatos ereklyék tiszteletét és a csodás eseteket. A külföldi kegyhelyek közt a Szentföldet, Ccmpostellát, Rómát, különösen jubileumi szentév alkalmával, Loretót, Aachent, Kölnt és Czenstochovát emeljük ki, míg a hazaiak közül a két szent király sírja, az Oltáriszentség tiszteletével kapcsolatos Szent Vér-kegyhelyek a legnevezetesebbek, melyek széles körben éreztették lelki hatásukat a magyar életben. Az utolsó fejezet az istentisztelet rendes színhelyéről, az istenházáról szól és ismerteti a magyar lélek belső kapcsolatait a templommal és annak egyházi felszerelésével, kegytárgyaival, kedvelt szentjeinek művészi alkotásaival. A jagellókori magyarság vallásos életéről festett történeti képek egy cseppet sem vallanak amellett, hogy a katolikus Egyház nálunk tehetetlenül vergődik a korszellemmel szemben, mely nem érti meg őt többé. Az Egyház uralkodik a lelkeken és a lelkek őszintén ragaszkodnak hozzá. Nem szeretnénk az ellenkező irányban egyoldalúságbe esni. Nem húnyhatunk szemet a kor számos kilengése és visszaélése előtt. Az örök ember nálunk is mutatja velejáró gyengeségeit. A politikai élet zilált, a felső rétegeket megérintette a nyugatról beáramló individualizmus és a humanizmus Iehellete. Nagyravá- gyás, erőszakosság, anyagi életfelfogás hódítanak. De a magyarság vallási
