Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
P. Takács Ince O. F. M.: Krim félszigetének és vidékének középkori kereszténysége
60 KONTOR LAJOS Ez az állapot nem tartott sokáig, IV. Henrik már 1467-ben elrendelte az újkeresztényeknek a városi hivatalokból való eltávolítását, sőt Kastiliá- ban egyes helyeken még a tartózkodási jogot is megvonták tőlük. A kiutasítottak Vyzcaya-ban óhajtottak letelepedni, de Johanna királynő 1526-ban vagyonelkobzás terhe alatt megtiltotta nekik a beköltözést. Ferdinánd király és Izabella királyné még továbbmentek : női ágon első ízig, férfi ágon másod- ízig megvonták a kikeresztelkedettek egyenjogúságát. Ettől kezdve jelennek meg az utódokat is sújtó rendelkezések s néha jelentéktelen cselekmény száz- százhúsz évre lehetetlenné tette a családtagok részére állami vagy egyházi hivatal elnyerhetését. A XVI. század végén Spanyolországban egymillióra tehető az Így kizártak száma. További szigorítások is keletkeztek : negyed- iziglen ki kellett mutatni keresztény származását annak, aki egyházi hivatalt akart elnyerni. Az inquisitio korában az ilyen igazolás szinte lehetetlen volt, így ez az intézkedés visszaélésekre is alkalmat adott. Elég volt bárkit, még őskeresztényt is, azzal gyanúsítani, hogy ősei között zsidó van, annak a bizonyítási nehézségek miatt vesztett ügye volt. A pápa (IV. Sixtus) 1483-ban adta ki első dekrétumát a zsidószármazású spanyol püspökök ellen, nevezetesen lemondásra szólította fel őket, nehogy az inquisito bíróságait a zsidók érdekében befolyásolják. Később ezeknek a bíróságoknak a tagja is csak olyan egyén lehetett, aki tisztavérű származását igazolta. Ennek hatása alatt a barcelonai káptalan 1486-ban kizárta mindazokat a kanonokokat, akik ötödízig be nem bizonyították keresztény származásukat. A következő század folyamán a többi káptalan is hozott hasonló Intézkedéseket, de nem egységesen. Egyik helyen apai, a másik helyen anyai részről kívánták meg a keresztény származás beigazolását, volt azonban olyan káptalan is, ahol a legkevesebb zsidóvérkeveredés akadálynak minősült. A toletíói érsek 1547-ben minden zsidószármazású papot eltávolított székes- egyházából s hasonló intézkedéseket tett több más spanyol püspök is. Általános érvényű rendeletet nem adott ki a pápa Spanyolországra nézve, amely megtiltotta volna, hogy zsidószármazásúak papok lehessenek, a származás igazolásának kötelezettsége mindamellett soká fenmaradt Spanyolországban. A XVI. század végétől kezdve csak az lehetett teológiai tanár, aki keresztény származású volt, majd megkövetelték ezt az állami és a katonai szolgálatba lépőktől is. Csak a XIX. században következtek be enyhítések s az igazolást egy 1865-ben hozott törvény szüntette meg teljesen. Az inquisitio korában hasonló volt a helyzet Portugáliában is : kanonokokat, teológiai tanárokat Ítéltek el, mert titokban ragaszkodtak korábbi vallásukhoz. Az evorai érsek hetedízig kívánta meg kanonokjaitól a keresztény származás beigazolását. Hasonlóan rendelkezett a portói püspök s rendelkezését XV. Gergely pápa megerősítette. Ugyanakkor az elvasi püspök negyed- ízig, a bragai meg éppen csak másodizig követelte meg a keresztény származás beigazolását. A római pápa a portugál uralom alatti területeken is csak partikuláris rendelkezéseket hozott a zsidószármazásúak ellen. így VIII. Kelemen I60ü-ban egész Brazília területén alkalmatlannak minősített egyházi java-
