Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
P. Takács Ince O. F. M.: Krim félszigetének és vidékének középkori kereszténysége
78 KONTOR LAJOS Kölnben 1507-ben közreadta a zsidó könyvek keresztény szempontból sérelmes részeit. I. Miksa császár Pfefferkorn előterjesztésére elrendelte, hogy az ilyen könyveket a plébános és két tanácsbeli jelenlétében mindenütt el kell égetni, de a zsidók közbelépésére rendelkezését hamarosan megváltoztatta s az egyetemek meghallgatása után a döntést a mainzi érsekre bízta. Érdekes, hogy a heidelbergi egyetem nem tudott dönteni, a mainzi egyetem teológiai fakultása a zsidó könyvek elkobzását, a kölni pedig azok elégetését javasolta. Az ügy azonban nem juthatott dűlőre, mert időközben katolikus-protestáns vitává fajult, mire Róma véget vetett az eljárásnak. Más ország nem vett részt ebben a vitában, sőt Olaszországban a zsidó irodalom tanulmányozása egyenesen fellendült s a XVI. század elején Észak- itália lett a zsidó könyv kiadás központja. A helyzet azonban hamarosan megváltozott: III. Gyula pápa 1554-ben újraélesztette a régi rendeleteket, IV. Pál pápa pedig 1559-ben felvette a talmudot a tiltott könyvek első jegyzékébe. IV. Pius ismét enyhébb volt : a talmud-elnevezés nélkül a sérelmes részek kihagyásával megengedte a talmud kiadását, de Vili. Kelemen 1591-ben kénytelen volt megállapítani, hogy a talmud kihagyásokkal sem tisztítható meg. Változatlan volt a helyzet a XVI., XVII. és a XVIII. századokban: az egyházi és világi, katolikus és protestáns hatóságok sok rendelkezést hoztak a zsidók ellen, sőt a francia forradalom is sok helyen elégette a talmudot és feloszlatta a zsidó hitközségeket. A zsidók igyekeztek a rendelkezések szigorúságát a cenzorok kívánságainak teljesítésével enyhíteni, de végül is a cenzúra annyira megnyeste a talmudot, hogy maguk a zsidók tiltakoztak a cenzúrázott talmud ellen, sőt az olaszországi rabbik gyülekezete kimondotta, hogy csak az a talmud hiteles, amelyet három rabbi a könyv elején hitelesnek minősít. A megkeresztelt zsidók és utódaik jogállása. A megkeresztelt zsidók és utódaik egyházjogi helyzetének vizsgálatát Browe a glossator megállapításával kezdi : «Az ősegyhdz még teljesen a zsidókra épült». Az első keresztények — különösen Palesztinában és Görögországban — szinte kivétel nélkül a zsidók közül kerültek ki, sőt az első tizenöt jeruzsálemi püspök Eusebius szerint «a körülmetéltek közül való veit». Ez az állapot gyorsan megváltozott s már a második század végétől alig tért át zsidó a keresztény hitre. Az első század végén és a második elején Kelemen és Evaristus pápák még valószínűen megtért zsidók voltak, később azonban már nem volt zsidószármazású pápa. Nyugaton kezdettől pogányokból lettek a keresztények s mint kivételt emlegetik a 350-ben meghalt Szent Simon metzi püspököt zsidó származása miatt. A középkorban is kevés zsidó tért át a keresztény vallásra. Francia- országban megkísérelték ugyan a kényszertérftést, de a megkereszteltek jórésze visszatért a zsidó vallásra, vagy legalább aszerint élt. Angliából 1290-ben kiűzték a zsidókat és oda évszázadokig vissza sem térhettek : itt tehát ki- keresztelkedés nem is fordulhatott elő. A XV. és XVI. század folyamán Német
